A rutafélék családjába többnyire szubtrópusi elterjedésű fák és cserjék tartoznak. Közös jellegzetességük, hogy szöveteik erős illatú, éterikus olajokat tartalmaznak. Legismertebb képviselőik a citrusfélék: például a citrom, a narancs és a mandarin.
A rutafélék egyetlen, Magyarországon is honos képviselője a nagy ezerjófű (Dictamnus albus), mellyel gyakran találkozhatunk száraz tölgyesek tisztásain és karsztbokorerdőkben.
Feltűnő növény: hajtásai elérhetik a 100 cm-t, csúcsukon 4-5 cm átmérőjű, rózsaszín virágok alkotnak fürtvirágzatot. A Földközi-tenger vidékén a rutafélék jóval gyakoribbak. A fásszárú citrusokon kívül termesztik a sárga virágú kerti rutát (Ruta graveolens) is, ami a közismert olasz ital, a grappa fűszerezésére szolgál. A rutafélék kevésbé ismert képviselői az ernyősruták, melyek élénksárga ernyős virágzatuk lévén inkább a kutyatejekre emlékeztetnek. E mediterrán nemzetség egyik képviselője azonban a Kárpát-medencébe is eljutott! A szagos ernyősruta (Haplophyllum suaveo-lens) pontusi-balkáni faj, elterjedési területe a Balkán keleti részétől, Törökországon át egészen Dél-Oroszországig tart. Az Erdélyi-medencében Nagyenyed környékén él, Balázsfalva, Csombord, Magyarbagó, Magyarlapád és Vadverem települések határában. A szőlőültetvények között fennmaradt száraz sztyeppréteken június közepén aranysárgára festi a domboldalakat. A növény erdélyi felfedezése Csató János (1833–1913) alsó-fehér megyei alispánhoz kötődik, aki korának egyik legképzettebb botanikusa volt.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
