Ritka esemény, amikor egy évtizedek óta kipusztultnak hitt faj kerül elő Magyarországról. Ilyen eset történt 2017 májusában, amikor egy mediterrán ritkaság bukkant fel Csongrád megye keleti részén, Eperjes falu határában.
A mediterrán növények rendkívül ritkák Magyarországon, alig néhány faj tartozik ebbe a körbe. Többnyire a Dunántúl déli kitettségű, meleg és száraz sziklagyepjeiben tűnnek fel. Ezért is meglepő egy ilyen növény előkerülése a Tiszántúlról.
A bojtorjánhere (Trifolium lappaceum) elterjedése a Földközi-tenger európai és afrikai partvidékén húzódik, keleten pedig egészen Belső-Ázsiáig ismertek előfordulásai. Az utóbbi évtizedekben Nyugat-Európa és Észak-Amerika tájaira is behurcolták.
Magyarországról egyetlen régi előfordulását ismertük, Újvárosi Miklós gyűjtötte 1950 augusztusában Hódmezővásárhely határában. Sajnos nem jegyezték fel a pontos helyszínt, ami reménytelenné tette a faj felkutatását, lévén a vásárhelyi határ a második legnagyobb az országban... A bizonytalanság miatt a régebbi növényhatározókban nem is szerepel a növény, vagy csak átmenetileg megtelepedett fajként említik.
Előkerülése azért is meglepő, mivel több száz kilométeres távolságban nem ismert egyetlen előfordulása sem. Az sem világos, hogyan és mikor hurcolták be az országba, hiszen egy utaktól és településektől távol eső, eldugott, szikes pusztában leltek rá.
A növény több száz töves állománya egy száraz, erősen legeltetett és taposott, ecsetpázsitos, sziki réten él, más herefajokkal együtt. A faj előfordulásának körülményei régebbi betelepülésére engednek következtetni. A bojtorjánhere hajtásai taposott élőhelyeken hosszan kúsznak és elágazóak, míg legeletlen területeken felállóak. Egyéves növény, virágzó példányaival május végén találkozhatunk.
A bojtorjánhere – könnyen felismerhető a megnyúlt, szőrös csészecimpáiról, ezért virágzata a közönséges bojtorjánéra emlékeztet
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
