Egyszer volt, hol nem volt, amikor a világ még nem volt olyan összevissza, amikor a pénzt, de még a koleszterint sem ismerték, na, akkor olyan jó volt, hogy még az édesanyjában sem volt olyan jó az embernek. Akkor még az ember sem könyvből, hanem élőszó után mesélt
- Kapcsolódó termék: 219
A transzszibériai vasúton utazva megszokott helyzet, hogy utastársaink érdeklődnek, vajon honnan jöttünk.
A Bajkál-tótól keletre, harmadosztályon már elég ritka vendég a láthatóan nyugati utazó. Magyarországról kérdezve az egyik állomáson a biztonsági őr okostelefonján keres rá hazánkra, és hitetlenkedve, az ország méretein kuncogva kérdezi: „Tényleg létezik ilyen hely?” Csitát nyugat felé elhagyva egy keleties ábrázatú utastárs is érdeklődik, ám miután tisztázzuk fővárosunk nevét, ő nem Moszkvával, hanem Ulan-Udével büszkélkedik – hiszen Oroszország egyik autonóm köztársasága, Burjátia területére értünk...
Az NGC 4565 jelű galaxis a csillagos égbolt egyik szemet gyönyörködtető jelensége. A szinte tökéletesen szimmetrikus, élével felénk forduló, a Tejúthoz igencsak hasonlatos spirális csillagvárost kisebb távcsőben vékonyan derengő, tűszerű sávként pillanthatjuk meg a tavaszi égbolton, innen kapta a becenevét is: Tű-galaxis. Ha viszont az asztrofotográfia eszközeivel eredünk nyomába, csodálatosan részletes felvétel készíthető az amúgy nagyságrendileg 30–50 millió fényévnyi távolságban lévő óriás objektumról hazánkból asztrofotósok már több alkalommal is megörökítették az égi látványosságot, ám a rendkívüli felvételnek – szépsége mellett – volt egy további különlegessége is: elkészülte után egy értő szakcsillagász is górcső alá vette. Így derült fény a felvételen olyan távoli kozmikus jelenségekre, amelyek felett a laikus szemlélő, vagy az amatőrcsillagász-asztrofotós is elsiklott volna.







