Már egy ideje csak a saját fújtatásom hallom. Hát megállok egy szusszanásra, és elmerülök a környező tájban: lámák és alpakák legelésznek a kopár lankákon, a távolban pedig hófedte, csipkézett gerincek. 5000 m-es tengerszint feletti magasság közelében járunk, ami még az edzett szervezetet is megviseli. Küzdeni kell az oxigénért...

Belépünk az elsötétített vályogházba. Bent félhomály, koszos falak és alacsony, egyszerű fabútorzat fogad. A kereskedő leültet az asztalhoz, ahol már ott a karátmérleg, csipesz és drágakőlámpa. Kuncogó gyerkőcök lábatlankodnak az asztal körül, a már jól ismert muzungut, azaz „fehér embert” hajtogatva. A ház ura morogva kiküldi őket, majd behívja a bányászokat, akik apró csomagokat vesznek elő kabátzsebeikből. Az első félórában kisebb kövek fölött folyik az eszmecsere, majd előkerülnek a nagyok. Tiszta, mélykék, tökéletes zafírok. Az árak persze ennek megfelelően a csillagokban...

Sokak számára nyilvánvaló, hogy a Holt-tengerben oly erősen sós víz hullámzik, hogy a jó kedélyű fürdőzőknek egyáltalán nem kell tempózniuk, hanem mozdulatlanul – akár éppen hanyatt fekve, újságot olvasva – egyszerűen a felszínen lebegnek. Ám kevésbé ismert, hogy az élményért nem kell több mint 2000 kilométert utazni, hiszen a Kárpát-medencében is találhatunk hasonlóan sós tavakat – igaz, ehhez egy időzónával keletebbre kell indulnunk, hiszen ezek a sós vizek Kárpátalján, azon belül is Aknaszlatinán találhatók

Flóra és fauna rovatunkban többnyire valamilyen különleges ritkaságot mutatunk be, de az élővilág „közkatonái” is érdekesek és szépek lehetnek, csak közelebb kell hajolni hozzájuk.