Salgóbányán, a szebb napokat megélt falu egykori kaszinójából átalakított látogatóközpontban szájtátva bámulom a messze földön híres kőfaragók sajátos kultúráját. Munkájuk inkább volt művészet, mint puszta kőzúzás, hiszen a bazalt szépen hasad – de csak annak, aki ismeri. Milyen kár, hogy a ritzerek tudománya az utolsó kőfaragó halálával a sírba szállt – legalábbis a tárlat szerint!
Ádám Sándor, a Szlovákiához tartozó Ajnácskőn élő polihisztor barátom állítja, hogy a méltatlanul elfeledett felvidéki Korlátiban él még olyan öreg, aki egykor hang alapján hasította a bazaltot! Gyorsan lapozom is a térképet, Korlátit keresve... Ha geológus lennék, valószínűleg már szemet szúrt volna a vidék földtani térképén a határon átnyúló Novohrad–Nógrád Geopark szlovákiai oldalának legnagyobb bazalttömbje, a Bucsony (Bučeň), amelynek tövében található Korláti. Nógrád vármegye monográfiája (Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai) szerint: Korlátiban (korábban Korlát, szlovákul Konrádovce) található „... az ország legnagyobb bazaltbányája, hol 800 munkás dolgozik, kiknek száma a családtagokkal együtt kb. 1700”.
Első utam tehát Ajnácskőre (Hajnáčka) vezet, amelyet jeles földrajztudósunk, Hunfalvy János elragadtatva jellemzett:
ez az a hely, „... hol a történelem a mesével összefolyik”.
A település által körbeölelt, a házak fölé 75 méterrel magasodó sziklaszirt valóban mesébe illő, a geológusoknak pedig a környék földtani múltjáról szóló nyitott könyv. Amit látunk, az az egykori vulkán belseje, benne a megkövesedett lávával, a környező, kevésbé ellenálló vulkánrészeket pedig az erózió az idők során eltüntette. E tündéri hegyhez természetesen legendák kötődnek, hasonlóan, mint nagyjából a környék összes valamirevaló sziklájához.
A nógrád–gömöri bazaltvidék
Amit ma látunk a tájban, lényegében negatív lenyomat. Ami ma magas, régen éppenséggel alacsony volt. Hatalmas, az Etnához hasonló rétegvulkánok ezen a vidéken nem működtek, hanem az egykoron itt hullámzó tengerben leülepedett kőzetekre, illetve az azokban kialakult völgyekbe ömlött ki a bazalt. Mivel az így felszínre kerülő vulkáni kőzetek a környezetüknél jóval ellenállóbbak voltak, kevésbé pusztultak le, illetve megvédték a közvetlenül alattuk lévő üledékes összleteket is.
A környék „főszereplője”, a bazalt sok formában tűnik fel.
Először is itt vannak a bazaltfennsíkok, mindenekelőtt a 8 km² területű, Magyarországon és Szlovákiában elterülő „Medves laposa”, Európa legnagyobb bazaltfennsíkja.
De ilyen az Ajnácskő feletti Pogányvár is, ahol egy 600x800 méteres területre folyt ki a láva, amely egyes helyeken a 30 méteres vastagságot is eléri, vagy a fentebb említett Bucsony. A táj további jellegzetes szereplői az erózió révén a felszínen kipreparálódott vulkáni kürtők, amelyekben látható az egykoron a kőzetbe benyomuló, majd a kürtőben megrekedt láva. Ilyen a sőregi Baglyaskő, vagy éppen Somoskő és Salgó a magyar oldalon.
Bár a bazalttakarók ma földtani látványosságok, alapvetően ezekhez kapcsolódott az egykori kőbányászat. A hígan folyó, alacsony szilíciumtartalmú láva viszonylag gyors lehűlése során keletkező bazalt az 1800-as évek első felében, a nagy vasút- és közútépítések korában került a figyelem középpontjába mint kitűnően hasítható, egyenletes kopású, ugyanakkor nagy szilárdságú kőzet. Így szinte berobbant az akkori építőiparba.
Kik azok a ritzerek? Miért macskakő a macskakő? Olvasson tovább a nyomtatott magazinban!
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
