A Kaukázusban, Közép- és kisebb részben Kelet-Ázsiában folytatott expedíciók elsődleges céljaként a magyarság nyomainak kutatását jelölték meg. A kutatóutak nem titkolt törekvése volt ugyanakkor, hogy a lehető legtöbb korszak régészeti leleteit gyűjtsék össze. Ennek köszönhető, hogy a 19. században kevéssé kutatott és tudományosan csaknem ismeretlen területek régészeti anyaga így hozzáférhetővé vált. Zichynek mindemellett személyes indíttatása is volt, hiszen kaukázusi rokonait szerette volna megtalálni.

Felvásárlás és rendszerezés

Az első két útra – a hazai közéletben nagy visszhangot keltő vállalkozásokra – 1895 és 1896 nyarán került sor. A majd' négy hónapos első expedíció során – az eredeti tervektől eltérve – elsősorban Cserkeszföldet járták be, a második alkalommal pedig a Kaukázus apróbb völgyeiben kalandoztak, majd Dél-Oroszországon keresztül egészen a Turán-síkságig jutottak el. A helyzetük nem volt egyszerű: a feszes iram miatt alaposabb kutatásokra nem nyílt lehetőség. Állapotukon csak tovább rontott, hogy az orosz törvények értelmében feltárásokat sem folytathattak, továbbá csak kevés, hiteles ásatásból származó leletre tudtak szert tenni. A kitűzött céloknak úgy igyekeztek eleget tenni, hogy régészeti gyűjteményeket vásároltak fel útközben, noha e leletekből – lévén pontos származási helyük és kontextusuk ismeretlen volt – tágabb következtetéseket nem igazán lehetett levonni.

Gróf Zichy Jenő és útitársai A Vasárnapi Ujság 1895-ös felvételén (balról jobbra) Cselingarjan Jakab, Wosinszky Mór, Bálint Gábor, Zichy Jenő és Szádeczky Lajos

A két expedíció során még így is szép számban sikerült hozzájutniuk tárgyakhoz, ezek feldolgozását pedig Pósta Béla, a Nemzeti Múzeum régiségtárának őre végezte el. A Zichy Jenő gróf kaukázusi és közép-ázsiai utazásai című munka második kötetében több mint 2000 tárgy részletes leírását adja. A problémát – miszerint a gyűjtemény alkalmi vételekből és nem rendszeres ásatásokból keletkezett – Pósta úgy hidalta át, hogy régészeti analógiák alapján igyekezett csoportosítani a gyűjtemény elemeit.

Bár az expedíciókat számos kritika övezte (Zichy kívülállóságát a tudós társadalom nem nézte jó szemmel), a régészeti gyűjtemény feldolgozását a szakma még így is elismeréssel fogadta. Fájó pontja a történetnek, hogy az eredeti célkitűzések dacára az első expedíciók gyűjteménye nem tudott felmutatni a magyarok régészeti örökségéhez kapcsolható leletet.

Arany szíjvégek és lószerszámveretek a Zichy-gyűjteményből

A mozgó egyetem

Az első két expedíciót akkoriban gyakran ,,kutató raj”-ként vagy ,,mozgó egyetem”-ként emlegetették, hiszen Zichy csapata széles tudományterületet ölelt fel. Tagjai voltak: Wosinszky Mór, régész-apát, a Tolna Megyei Múzeum alapítója Bálint Gábor, az Urál–altaji Nyelvészeti Tanszék tanára a Kolozsvári Egyetemről Szádeczky (Szádeczky-Kardoss) Lajos, történész, szintén kolozsvári egyetemi tanár (aki az út eseményeit gyorsírásban lejegyezte) Wuttke Károly, müncheni festőművész Cselingarjan (Csellingerián) Jakab, örmény származású tolmács Roslapil (Roschlapil) Károly, erdész

A békebeli expedíciók történeteiért (Teaszállítás a Góbi-sivatagon, a Ming-sírok felkeresése) lapozza fel a nyomtatott magazint!