A szurdokvölgyek nyáron kellemesen hűs klímával csábítanak, azonban a sziklás hegycsúcsokra vezető túrák a nagy hőség miatt erősen megterhelőek lehetnek. Legjobb talán a kora nyári időszakot választani, felkészülve persze a tenger felől ilyenkor rendszeresen megérkező zivatarokra. A terület növényvilága is ilyenkor a legszebb. Az üde erdőkben tömegesen virít a tavaszi ciklámen (Cyclamen repandum), a sziklákon a látványos illír nőszirom (Iris illirica), de a tavasszal nyíló orchideákból is elcsíphetünk még néhány fajt. A patakparti fügecsoportok között találkozhatunk a ligeti szőlő (Vitis sylvestris) kúszó hajtásaival is. Hazánkban ez a növény szinte teljesen kipusztult az idegenhonos szőlőfajok inváziója miatt.

A Velebit-hegység szurdokvölgyei elképesztő fajgazdagsággal rendelkeznek. Az ökológiai elszigeteltség, a kedvező klíma és a környezet évezredes változatlansága bennszülött fajok sokaságát teremtette meg egy szűk területen. A Kis- és a Nagy-Paklenyica-szorosban a bennszülött ritkaságok egész sorát tanulmányozhatjuk egy rövid túra során is. Legfeltűnőbb közöttük talán az adriai harangvirág (Campanula fenestrellata), ami hatalmas lila párnákat alkot a sziklarepedésekben, barlangbejáratokban és zugokban. A növény tudományos neve (fenestrellata) azt jelenti: „a harangvirág, ami az ablakban nő”. A kifejezés minden bizonnyal a faj jellegzetes élőhelyére utal. Mindkét szurdok sziklafalain megfigyelhetjük a növényt, akár karnyújtásnyi távolságból is.

Fotó: Jakab Gusztáv
A Kis-Paklenyica-szoros vadregényes szurdokvölgye tengerre néző kilátással