ilyen területek majd’ minden télen kijelölhetők a tó körüli települések egyes partszakaszain

A Balaton 3,3 méteres átlagos vízmélységével sekély tónak számít, így ritkán alakul ki vizében hőmérsékleti rétegződés, tehát a tó egész víztömege gyakorlatilag egyszerre hűl le vagy melegszik fel.

A léghőmérséklet csökkenését a vízhőmérséklet csak kis fáziskéséssel követi: tél elején a víz lassabban hűl le, mint a levegő. Tavasszal azonban a kialakult vastag jégtakaró lassan enged fel, lassabban melegszik fel, mint a levegő, és csak a tartósan enyhe időben olvad el az összes jég

Ha érkezik a fagy...

Késő ősszel, a hűvösebb és szelesebb idő beköszöntével a vízhőmérséklet hirtelen 6-8 °C-ra csökken, majd december során fokozatosan, egyenletesen hűl tovább. Ködös és szélcsendes időben különösen lassú a víz lehűlése. A levegő hőmérsékletének fagypont alá süllyedését követően, megfelelő körülmények között megindul a jégképződés. Szélcsendes időben a víz felületén egészen sima, 0,5–3 cm vastag jégkéreg keletkezik, ilyen kedvező helyzet azonban csak ritkán jellemző: a lehűlés általában viharos, változékony időjárással érkezik. A felerősödő szélnek csak a 4-5 cm-nél vastagabb jég tud ellenállni, az ennél vékonyabb jégréteget táblákra töri, melyek később összefagynak, és egyenetlen, rögös, nehezen járható jégréteg, a partokon pedig jégturzások alakulnak ki. Ám a heves északi szelek elősegíthetik, serkenthetik a tó gyors befagyását is! A
viharos szelek felkavarta víztömeg hamarabb lehűl, és akár zajlás nélkül, hirtelen, egyik napról a másikra be is fagyhat a Balaton.

A jég megjelenése és a beállás után mindaddig vastagszik a jég, amíg a léghőmérséklet 0 °C alatt van. A hízás sebessége természetesen attól függ, hogy mennyire süllyed fagypont alá a hőmérséklet: nagy hidegben gyorsabban, kevésbé hidegben lassabban kövéredik a jég, mely a hűlés során süvítő hangok kíséretében egyre inkább összehúzódik, elszakad a parttól, és repedések keletkeznek rajta. Ha nappal enyhül az idő, akkor a jég kissé felmelegszik, ezáltal kiterjed, és bezáródnak a repedések. Ahol pedig túlságosan a tófenékhez fagyott, ott a hőtágulás hatására felpúposodik, okán nyáron a vasúti
sínek. A nagy nyomóerők miatt akár fel is szakadhat; a törés helyét feltorlódott, cserépszerűen egymásra rakódott jégtáblák jelzik – ezt a jelenséget nevezik túrolásnak. Ilyen képződmények gyakran behálózzák a beállt Balaton jegét.

Tavaszi olvadás

A tavasz beköszöntével, az olvadás megindulásának hatására a túrolásokban feltorlódott jégtáblák összeomlanak, bezuhannak a kinyílt hasadékba, és megjelenik a nyílt víztükör: ezt nevezik a környékbeliek rianásnak. Amikor még lovas kocsival közlekedtek a jégen, a lovak már messziről megérezték, hogy nyílt víz felé közelednek, és ettől megriadtak – innen származik a rianás elnevezés. A jégtakaró végső pusztulásának jele a gyertyásodás: a további olvadás során a jég átlátszatlanná válik, és függőleges, kis hasábokra válik szét. Ilyenkor már nem ajánlatos rajta tartózkodni. A jégpáncél felszakadásában a szélnek is fontos szerepe lehet, mivel a repedések mentén belekaphat a jégbe, és tovább bontja a jégtakarót, majd a hullámok a déli partra sodorják a jégtáblákat. Ezután az összes jég eltűnése még napokig, néha hetekig is eltarthat.

Szöveg: Takács Kata

A teljes cikket A Földgömb májusi számában olvashatja!