A Jávát hosszában kettészelő, közlekedési ütőérként működő főút alig szélesebb, mint két normálsáv: csak annyival, hogy három kisebb jármű még épp elfér egymás mellett – lehet ez egy kisbusz, egy teherautó, egy biciklis meg egy bambuszrudakat cipelő gyalogos. A forgalom állandó, és Yog yakartát elhagyva úgy tűnik, mintha órákig egy véget érni nem akaró külvárosban autóznánk. Ház, ház, viskó, ház, ház, kert. És így tovább…
Az 1000 km hosszúságú sziget a világ legsűrűbben lakott helyeinek egyike: a Magyarországnál csupán másfélszer nagyobb Jáván óvatos becslések szerint is 137 millióan élnek. Kelet felé tartva a vörös téglák helyét csak lassan, fokozatosan veszik át a zöld különböző árnyalatai, és a rizsföldekkel teli, üde síkságok mögötti szürkeségből vulkáni kúpok bontakoznak ki.

Fotó: Kundermann Balázs
HAZAMENTEK A TURISTÁK – A látogatókat cipelő lovak gazdái cigarettázgatva pihenik ki a napfelkelte környéki sürgés-forgást

Tűzhányók gyűrűjében

A Csendes-óceánt patkó alakban körbefogó „Pacifikus Tűzgyűrű” és az Eurázsiaihegységrendszer találkozásánál fekvő Indonéz-szigetvilág vulkáni és földmozgásszempontból igencsak aktív terület. A Szumátra és Jáva közötti szorosban fekvő Krakatau 1883-as hírhedt kitörésekor olyan hatalmas erők dolgoztak, hogy a robbanás zajára még a több mint 3000 km-re fekvő Perthben is felriadtak álmukból az emberek. A néhány száz kilométerre keletre emelkedő Tambora pedig 1815-ben olyan mennyiségű vulkáni anyagot lőtt a légkörbe, ami képes volt globálisan lecsökkenteni a földfelszínt elérő napfény mennyiségét. Európában rekordmínuszokat hoztak a következő évek, így a tűzhányó közvetlenül is felelőssé tehető európai és észak-amerikai éhínségek kialakulásáért.

Fotó: Kundermann Balázs
HAMUESŐ – A kalderától több kilométerre is mindent vastagon borít a szürke üledék

Csak Jáván negyven aktív tűzhányó működik, az emberek pedig megtanultak együtt élni velük. Az erózió szállította hordalék hosszú távon is erősíti a környező termőföldek minőségét, a vulkáni kísérőjelenségekhez (forró gőzök-gázok és oldatok feltöréséhez) köthető bányászat is régóta sokak megélhetését biztosítja, az elmúlt évtizedekben pedig a megélénkülő tűzhányóturizmus révén talál egyre több helybéli boldogulást.

Vulkán vulkán hátán

A terepjáró kisbusz durván bordázott kerekei mély nyomot hagynak a szálláshoz felkapaszkodó úton, a reflektorok fényében pedig sűrű muslicarajnak tűnik az aláhulló könnyű, szállingózó hamu. A tengerparti Probolinggo hősége már csak emlék, a 16 km átmérőjű, 800 ezer éves Tengger-kaldera ÉK-i peremén, a 2200 m magasan fekvő Cemoro Lawangban pedig napnyugta után a sapka is elkél. A friss, vulkáni por vastagon beborít mindent, bármennyire is vigyázok, a szoba fehér padlója pillanatok alatt elszürkül, és ropog a behordott szemcséktől. A közeli, ekkor már öt hónapja aktív Bromo az ágyon fekve is jól hallható, s bár a gyér holdfényben még nem sokat látunk belőle, a Föld gyomrából felszakadó hörgéseket követő lávafelszökések egy-egy pillanatra vörös pontokkal töltik meg az éjszakát.

Fotó: Kundermann Balázs
EMBERTELEN KÖRÜLMÉNYEK – A levegő annyira maró hatású, hogy még a fogzománcot is kikezdi

Már napfelkelte előtt nagy a tömeg a Pananjakan-hegy oldalában felállított betonemelvényeken. Mögöttünk a lassan mozgó zseblámpák fénye jelöli ki a felvezető utat, szemben pedig a hatalmas kaldera uralja a látványt. A legtöbb arra alkalmas helyre már letámasztották a fotoállványokat, s sokan várják, hogy a vulkánokkal teletűzdelt táj kibontakozzon a derengésből. Brahma, a hindu teremtő istenség nevéből eredeztethető Bromo négy másik társával együtt ül alattunk a Tengger-kaldera által körbezárt síkon, a Homoktengeren. A szinte egymásból kinövő rétegtűzhányók mindössze néhány ezer évesek, s közülük is a Bromo a legelevenebb.
Ha épp szunnyad, 2329 méteres tetejére akár fel is mászhatunk. Hosszú lépcsősor vezet a lerobbant tetejű vulkán peremére, ahová egy különleges, hindu ünnepség részeként a helybéliek is felkapaszkodnak.

A teljes cikket A Földgömb 2012/8 lapszámában olvashatja!