A FÖLDGÖMB

Igazi emberek

Skandinávia, Grönland vagy Alaszka szerelmeseit hamar rabul ejtheti Csukcsföld különleges világa. Hiába jutott el idáig is a modern társadalom megannyi kelléke, a természet és az azzal szervesen együtt élő csukcsok ősi mivolta úgyszólván változatlan maradt. Ma is szinte őskori körülmények között születnek és nőnek fel emberek, és élik le életüket zavartalan nyugalomban. Irigylésre méltó derűvel szemlélik a világot, pedig a körülmények csöppet sem barátságosak

Egy csésze forró italt szorongatva, a világvégének tűnő csukcsföldi tundra közepén két, tudásra szomjas, öreg szempár vizslat, pedig úgy képzeltem, hogy én fogom őket faggatni… – Milyen színű az almafa virága? Hát a cseresznyéé? Mekkorára nő a búza? Hogyan néz ki az a növény? Olyan tán, mint a magas fű? – szegezi nekem kérdéseit Veketgeut anyóka, miközben bőrsátrukban teázgatunk. Férje eszkimóruhában hever mellettem, és jó vadászhoz illően élénken figyel. A hazai növényvilággal kapcsolatos minden tudásomat kell váratlan gyorsasággal bevetnem, hogy a véget nem érő kérdéscsokorra felelni tudjak...

Sátorélet


Laktam már jurtában és wigwamszerű bőrsátorban, de egyikhez sem hasonlítható a csukcsok „háza”, a jarangasátor, amelyet rénszarvasbőrből készült, hatalmas sátorlap borít, ami negyvenkilenc farúd, illetve faborda igen bonyolult szerkezetéből álló vázra van kifeszítve. Ebben a védett térben tüzelnek, esznek és pihennek a csukcsok, de aludni, játszani vagy éppen szeretkezni a vastag rénszarvasbundából készült joroniba húzódnak vissza, amelyet már a jaranga védelme alatt állítanak fel. Fekete apó cinkos mosollyal a szája szélén ecseteli, hogy itt a petróleumlámpától és az emberi testek melegétől még a legzordabb időben is jó meleg szokott lenni.

Mivel a jaranga apró tetőnyílása révén csak korlátozottan tartja a meleget (az áthatolhatatlan füstöt viszont annál inkább), mindenki bundában, csizmában ücsörög a prémeken. A füst és a sok ember miatt levegőtlen sátrakban szavakkal leírhatatlan szag uralkodik. A mosdatlan emberek testszaga a kezdetlegesen kikészített rénszarvasbőrök savanykás illatával keveredik, mindehhez a lábosban rotyogó fűszerezetlen húslé szokatlan és orrfacsaró bűze vegyül. Az már csak ráadás, hogy a bennszülöttek az európai illemszabályokat ebben a kis helyiségben sem tartják.

FEKETE A CSORDÁBAN:„Féltem a fiaimat, hogy Őseink nyomán járnak-e majd tovább”

– Az asszonnyal ketten két óra alatt össze tudjuk állítani. Szétszedni és szánokra kötözni pedig még gyorsabban. Ez a sátor még a nagyapámé volt. Én hetven vagyok, tehát a főbb rudazata lehet akár százhúsz éves is – büszkélkedik Ualjakaanti apó, akit egyszerűen Feketének nevez mindenki, hiszen neve magyarul azt jelenti, hogy Fekete a Csordában. Nem nehéz hinni neki, hiszen szemmel látható a használattól fényesre csiszolódott, a tűztől megpörkölődött és füsttől megbarnult rudazat agg kora. A tartószerkezet egyik elemét egykor valaki ügyesen ki is egészítette. A javítást (a csere helyett) az is indokolta, hogy errefelé közelben-távolban nem nő erdő, így a combvastagságú, 6 méter hosszú farúd ritka kincs.

Veketgeut anyóka veszi át a szót, tegyük hozzá, errefelé az asszonyok is szabadon szólhatnak. – A jarangát mindig dombra állítjuk, mert ezek a helyek szárazabbak a völgyeknél, és jó kilátást nyújtanak a csordára, minket is jól látni, és a közeledő idegeneket is már távolról észre lehet venni – magyarázza az idős háziasszony a csukcs „építészeti” alapokat.

BELSŐ SÁTOR A —40 °C-os zimankó ellenére reggel mindig kipihenten ébred a jarangasátor lakója

Nyershúslakoma


Bent a népek rénszarvasbőrökkel leterített szalmazsákokon ülve-fekve teázgatnak, majszolják a fagyos, nyers rénszarvashúst, amit az asszonyok hosszúkás fatálakra tesznek. Én is kaptam nyesedéket, miután a gránitból készült vágódeszkán háziasszonyom kalapáccsal(!) feldarabolta, akarom mondani, feltörte a húsfagylaltokat, amik aztán egy alacsony asztalkára kerültek.

A rénszarvasok húsa télen a legfinomabb, szinte teljesen zsírtalan, hiszen ebben az évszakban kizárólag a proteinben gazdag zuzmóval táplálkoznak az állatok, amit patáikkal kaparnak elő a hó alól.

– A rénszarvas húsát azért esszük nyersen, mert errefelé nem terem meg semmiféle gyümölcs vagy zöldségféle. Kénytelenek vagyunk a nyers húsból, illetve a nyers halból nyerni a vitamint, az ásványi sókat és a nyomelemeket. Ha megsütnénk vagy megfőznénk, ezeket az értékes anyagokat elveszítenénk – ad már-már tudományos magyarázatot a szokatlan menüre Veketgeut anyóka.

A csukcs csemegék első helyéért egyébként a főtt rénszarvasszem és a rénszarvasok bőre alól kivájt, élő bögölylárva versengenek. Ne kérdezzék, hogy milyen az ízük, mert valamilyen csellel mindig sikerült elkerülnöm, hogy ezek a különlegességek a tányéromra kerüljenek; ha emiatt valaki úgy érzi, nem vagyok elég alapos néprajzkutató, nos, vállalom, mindenkinek vannak korlátai...

TAVASZI LAKOMA A bőr alatt finomságok lakoznak — a bögölylégy lárvái. Néprajzkutatóhoz nem méltóan elmenekültem a látványuktól…

Több csukcs barátom is említette, hogy az európai konyhát felnőtt korukra sem tudták teljesen megszokni. Többször előfordult, hogy megmagyarázhatatlan éhségérzet fogta el őket, és hiába kószáltak a bolti polcok között, nem találtak ínyükre való csemegét.

– Nem csoda, ha egyszer rothasztott húsra vágyik a szervezet. Arra csak teát kell inni, és szinte azonnal rendbe jön az ember emésztése. Hiába, amihez gyermekkorunkban szoktunk hozzá, azt szeretjük, azt kívánjuk – mondja Alekszandr Jemeljanov, idős csukcs vadász barátom.

Mentés

Mentés

Mentés

A teljes cikket A Földgömb 2016. szeptemberi lapszámában olvashatja!

Szöveg és kép: Erdélyi Eszkimó Péter

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Qatar 20161219
The Champion – Interaktív élménypark