Kőrösi Csoma Sándor valószínűleg az első magyar extrém trekkerek egyike. Ladakh fővárosából, Lehből déli irányba tartva Zanglába igyekezett, három himalájai hegyláncot keresztezve, korlátozott ellátással, alig járt terepen, hosszú távon.
„Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája!”
Petőfi megmagyarázhatatlanul vonzódott az Alföldhöz. A kultikussá vált túraútvonalak közül azonban egy sem halad sík vidéken, ahol napestig bandukolhatnánk ugyanolyan terepen.
Adrenalinbomba, újdonság, izgalom – sokak számára a vadvízi evezés eredeti vonzerői. Ám ők már régóta túl vannak a beavatáson: szerelemmé vált egy életre, vagy csupán jó móka volt a barátokkal a hosszú hétvégén.
Nem könnyű lerombolni azt, ami csak nehezen megközelíthető, így a szurdokokban még viszonylag érintetlen a természet. Sokan épp ezt a vad világot keresik, így a szurdokjárás népszerűsége rohamosan nő. Többnyire csak egy kínai tornacipő, árnyat adó sapka, kis hátizsák, benne vízhatlan, konyhai...
