„Aznap hatalmas esőzés volt, mintha megnyílt volna az ég. A bőséges esővel együtt pedig én is lepottyantam anyám kunyhójába. Hát így kerültem erre a világra. Az én fiam pedig, aki úgy fogant, hogy amikor az asszony vízért ment a patakhoz, véletlenül egy halat is kimerített a vízzel együtt. Amikor a nő éjszaka arra ébredt, hogy megszomjazott, ivott a kancsóból, de véletlenül a halat is lenyelte. A halacska aztán növésnek indult a pocakjában, majd pár hónap múlva »embergyerek« formájában jött a világra.”
- Kapcsolódó termék: 163
A Sóhajok hídjánál két, csillogó barna szemű kissrác rúgja a bőrt. Arról álmodoznak, hogy egyszer talán ők is a helyi csapatban, a Flamengóban játszhatnak, mint egykor Romario és Ronaldinho. Hajdanán talán ők is így kezdték… A vízparton műemlék házak sorakoznak, az utcákon nagy a nyüzsgés. Napfényes, szeptemberi délután, „mediterrán” Velence-nap. De ez valahogy más…
A monszunesőzések minden nyáron egész Dél-Ázsián végigsöpörnek. Több százmillió ember élete függ a víztől és az öntözés teljesítőképességétől, így Indiában a monszunt áldásnak tekintik. Sajnos azonban az utóbbi időben egyre gyakrabban túlcsorduló bőségben érkezik az égi támogatás, pusztító árvizeket előidézve a Hindusztáni-alföldön, és földcsuszamlásokkal sújtja a Himalája vonulatai között élőket
Hat éve jártam először Kubában. A repülőtéren órákig vártam az eltűnt poggyászok ablaka előtt, mert az összes dolgozó egy hátsó szobában a tévé körül állt, és hangosan vitatkozott: vajon Fidel Castro valóban csak beteg, vagy titkolják a halálát? Három évvel később, miközben az államilag engedélyezett első tüntetés visszhangjai szóltak szerte az országban, fél napot ültem a határőrség irodájában, mert túl nagynak ítélték a fényképezőgépemet egy rutinigazoltatás során. Egy évvel később a hatósági bonyodalmakat ugyan megúsztam, de a taxisofőrt nem, aki lelkendezett az ingatlanok privatizációjáról és az ország elhagyását szabályozó, szigorú törvények eltörléséről...
Támogatóink, együttműködő partnereink
