A világ számos részén a katolikus hagyománynak megfelelően november 2-án, a Mindenszentek utáni napon emlékeznek meg a halottakról. Európában többnyire – magyar szokásainkhoz hasonlóan – a legfontosabb szertartás a sírok gondozása, rendbetétele. Mécseseket, gyertyákat gyújtva gondolunk az elhunytakra, a temetőket este millió gyertyaláng pislákoló fénye világítja meg. Szomorú ünnep ez…

Gyökeresen más azonban a kép, ha mindez Mexikóban ér minket! A spanyol hódítók által – sokszor véres áldozatok árán – meghonosított katolikus vallás az indiánok lakta Újvilágban számtalan változáson, átalakuláson ment át. Errefelé a halottakra való emlékezés az év legfontosabb szertartása, amely akár többhetes ceremóniasorozat is lehet. Persze Mexikó különböző régióiban is eltérőek a szokások és a rítusok. Abban azonban egybehangzóak a vélemények, hogy a legérdekesebb és legeredetibb az ünnep a javarészt a mai napig indiánok által lakott, misztikus és távoli Oaxaca (ejtsd: va-ha-ka) tartományban…

A halottak emléke

Ahhoz, hogy megérthessük a Día de Muertos ceremóniáit, évszázadokkal kell visszaforgatnunk az idő kerekét. Oaxaca a múltban számos indián kultúra otthonául szolgált, amelyek közül a mizték és zapoték volt a legfontosabb.

Az azték uralom errefelé csupán fél évszázadig tartott, amely a spanyol hódítók 16. századi, javarészt harcok nélküli érkezésekor ért véget.

Napjainkban Oaxaca tartományban 17 különböző törzs képviselői élnek, akik a spanyol mellett előszeretettel használják saját nyelvüket. Nem csoda hát, hogy az ősi hiedelmek és rítusok nagy része beépült a mai szertartásokba, ötvöződött azokkal.

A halottak mindig is fontos szerepet töltöttek be az indián vallásokban, hiedelemvilágban, amiről díszes sírhelyek, maszkok, faragások és szobrok tanúskodnak. Az azték kultúrában egy egész hónapot szenteltek a halottak emlékének, illetve a Halottak Királynőjének, aki a modern La Catrina, azaz a halált megtestesítő figura elődjének is számít.

Az elhunytakkal való bensőséges kapcsolat kiállta az idők próbáját. A Día de Muertos azonban távolról sem csupán a halottakra emlékezés ünnepe! Középpontjában az emberek végtelen életszeretete, életöröme áll. Mi sem lehetne távolabb a szenvedésközpontú, középkori katolikus felfogástól! A halottak szellemeit élőként kezelik, akik évről évre visszatérnek, hogy a családdal találkozva beszélgessenek, felelevenítsék életük történeteit, egyenek-igyanak, és végül az egész ünnep hatalmas fiesztába fordulva zárul, a halottakra emlékezvén ünnepelve az élet örömét.

Fotó: Ambrus Gergely
Gyertyák és virágok – A sírok gyönyörű feldíszítése akár egy napig is eltarthat. Este a meghitt emlékezés csöndjét átszövi a távoli gitárszó, az elhunytaknak sokan kedvenc dalaikkal kedveskednek
Fotó: Ambrus Gergely
Áttűnés – A oaxacai főtéren, azaz a Zocalón esténként táncosok forognak a banda élő zenéjének dallamaira. Ahogy közeledik október vége, mind többen suhannak átszellemülve, fehérre festett arccal

Miért a cipó és a koponya a mexikói hallottak napja kultikus kelléke? Milyen jelmezekben táncolnak önkívületig az utcákon? A cikk további részéből többek közt ez is kiderül!