AFAROK – A mélyföld népe, vad táj, veszélyes lét, forró fej
Az etióp lakosság – főleg a fővárosban – határozottan fél tőlük, s általános, negatív képzettársításokkal beszél róluk. „Ne afarkodj!” – mondják, amikor valaki túl rámenősen, ingerülten viselkedik.
Az afar népnév 2012 januárjáig itthon szinte ismeretlen volt: csak akkor vált – rövid időre s felületesen – sokat ismételt szóvá, amikor egy turistákat ért etiópiai támadásban két honfitársunk is életét vesztette. A tragikus esemény kapcsán gyilkos törzsről, vérengző, terrorista népcsoportról szóltak a híradások. Mi igaz ebből? Kik az afarok? Mit tudunk e zárkózott, agresszív hírű törzsről?
Érkezésem úgy időzítem, hogy az a Ramadán előtti napokra essen. Az esetleges feszültséget, vitákat ekkor felülírja a vallási áhítat, de ez egyben megkönnyíti a „beépülést”, a helyszíni jelenlétet is, és persze a muszlim esemény ünnepi szokásai is így ismerhetők meg legalaposabban. A Ramadán kezdetén a férfiak közös imával indították a napot. Életük két határozott jellegzetessége már ekkor világossá vált: az éles férfi-nő elkülö - nülés és a fegyverhasználat általánossága, hiszen még az imát követő törzsi táncot is megmegszakította a levegőbe leadott Kalasnyikov-lövések csattanása. Mindezt a nők csak hallhatták, mert nem lehettek sem résztvevők, sem szemlélők…
Forró talajon
Az afarok – más néven danakilok – a Föld egyik legvadabb vidékén, a Danakil-mélyföldön, Afrika északkeleti szarván élnek. Ám életterük – Etiópia határain túl – átnyúlik Eritrea, Dzsibuti és Szomália területére is, hiszen legeltető, nomád életmódot folytatva vándorolnak évszázadok óta a szavannákon-sivatagokon keresztül. Állataikkal a legeltetésre már épp alkalmas területeket keresik, másrészt folyamatos cserekereskedelmet folytatnak egymással és az érintkező népekke l. Állatokért cserébe északról, Eritreából fegyvereket és lőszert vásárolnak, sót vételeznek. A kihívásokkal teli, végtelen úton veszélyek sokaságával kell szembenézniük: amikor nem az ellenlábas törzsekkel vívnak harcot a legelőkért, akkor az etióp és eritreai kormányok letelepítési akciói ellen harcolnak. A viszontagságos élet ugyan megedzette őket, de sokukat zárkózottá, ingerlékennyé, hirtelen haragúvá, sőt agresszívvé tette.
Ráadásul a közelmúlt történelmi eseményei sem kedveztek e kötöttségeket nehezen viselő életmódnak. Az afarok lakta területek a gyarmati közigazgatás bevezetéséig szultanátusokba szerveződtek, a legutolsó, az Aussza 1974-ig tudta megőrizni függetlenségét. E közigazgatási rendszer felbomlása komoly feszültséggel, valamint elszigeteltséggel járt, s ez utóbbi napjainkban is az egyik legfőbb jellemzője az afarok helyzetének. Emellett a 20. század legnyomasztóbb folyamata a területvesztés és élettér-zsugorodás volt: területi igényeik a mai napig sem megoldottak, és a folyamatosan zsugorodó térségben, forró, száraz, embert próbáló terepen egyre többen akarják legeltetni kecskéiket, marháikat.
Növekvő népesség, családi gazdaság
Az afarok pontos lélekszáma ismeretlen, hiszen a nomád pásztorként vándorló törzsek pontos méretét gyakorlatilag lehetetlen nyilvántartani. Egyes kutatók 5 millióra taksálják őket, míg van, aki csak 1 millió fővel számol. A legtöbb antropológus, így a Magyar - országon élő, eritreai származású Tesvay Sába is a másfél-kétmilliós lélekszámot tartja reálisnak.
A konkrét népességnagyságon túl világos, hogy a népcsoport mérete robbanásszerűen nő. Egy átlagos afar családban nem ritka, hogy 8-10 kisgyerek szaladgál a szúrós ágakból épített afarkörben, melynek közepén két kis kunyhó áll. A gyors népességnövekedés egyik alapvető oka a korai családalapítás és gyermekvállalás. Egy afar fiú 16 éves kora körül veszi el feleségül első unokatestvérét. A menyasszony mindig a vőlegényhez korban legközelebb eső unokatestvér lesz. A legtöbb afar fiú már 5-6 éves korában tudja, hogy ki a leendő felesége. E furcsa – ám Afrika több népcsoportjára is jellemző – házasodási szabálynak természetesen érthető logikája van. A család vagyonát úgy lehet a legjobban megerősíteni, összetartani, ha visszavonhatatlan párkapcsolati szálakkal is erősítik a kötelékeket, így a család sokkal inkább egyben marad, a vagyont házasság esetén nem kell más családdal megosztani. A javak koncentrálása mellett nem mellékes szempont az az afar vélekedés sem, hogy mivel a feleségük saját családjukból kerül ki, így sohasem történhet meg, hogy kezet emeljen rá a férje, hiszen egy családtagot nem bántalmazhatnak...
Ám az afar nők helyzete ennek ellenére is kifejezetten nehéz. Alig pár éves korukban afar hagyományok szerint körülmetélik őket, melynek számos, komoly egészségügyi kockázata ismert. A fiatalkori trauma után sem egyszerű az életük: rájuk hárul a kunyhó körüli és a gyermekneveléssel kapcsolatos minden munka. A nők feladata az állatok teljes körű gondozása: kora reggel hajtják ki a kecskéket, marhákat és tevéket az éjszakázóhelyről, ők fejik az állatokat, de törődniük kell a család étkeztetésével és még a kunyhó építésével, javítgatásával is.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
