Fekete terepjáró gördül az iskola elé. A gyerekek a hang irányába rohannak. Gaye bácsi! – kántálják, és a szikár megjelenésű, középkorú úr lába körül sertepertélnek, miközben ő méltóságteljesen végigvonul a homokon. A placc egyik oldalát kőpad szegélyezi. Balla Gaye birkózóedző, egykori sportikon ott foglal helyet. Lényét általános tisztelet övezi, hiszen nagy hírnévnek örvend Szenegálban: nevét sikeres, fiatal sztársportolók – például a „guediawaye-i oroszlán”, Balla Gaye II vagy a feltörekvő Balla Gaye Junior – örökítik tovább, terepjáróját a szenegáli államtól kapta ajándékba. Balla Gaye egyike azon – szinte nemzeti hősként tisztelt – sportembereknek, akiket Szenegál legkedveltebb sportja, a serer népcsoport hagyományain alapuló birkózás, erő- és bátorságpróba (wolof nyelven laamb) tett naggyá

A mindenre elszánt fiatalok jól tudják: a sport az egyetlen esélyük a meggazdagodásra, a felemelkedésre, így végtelen elszántsággal küzdenek, még a hétköznapi edzéseken is

Fotó: Lantai-Csont Gergely

A nemzet küzdősportja

A szenegáli lakosság 15%-át adó serer nép férfiúi egy évszázada, amikor az észak-szenegáli Casamance- és Sine-Saloum-régiókban a betakarítási időszak végén kiálltak egymás ellen, bizonyára nem gondolták volna, hogy tradíciójuk ilyen meghatározó szerepkörrel, Szenegál nemzeti sportjaként fog egykor továbbélni. A főváros, Dakar városiasodásakor tömegek vándoroltak fel vidékről a fővárosba, így a közkedvelt Pikine kerületbe is, ahol megkezdődött a birkózás dakari meghonosodása. A pikine-i birkózóiskolákból kerültek ki a legnagyobb nevek, például Mor Fadam, Manga Il, vagy Tyson. A szenegáli Mohamed Ndao „Tyson” 1995–2002 között Szenegál első számú birkózócsillaga volt. Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a fiatalok körében elterjedt egyfajta Tyson-stílus. A „szenegáli Tysonok” dzsippel járnak, rapet hallgatnak, és főként amerikai ruhákat hordanak – szubkultúrájuk megkülönböztető jelzéseként.

Ami tehát régen népszokás volt, mára szórakoztatás, sport és üzlet is egyben. A televízió által is közvetített, több tízezres látogatottságú meccsek médiaértéke óriási, így a szponzorok is jócskán támogatják a sportágat. A sztárbirkózók mérkőzésenként akár 30–50 millió szenegáli frankot – 13–20 millió forintot – is megkeresnek! Ugyanakkor kritika is éri az államot. A Birkózás Nemzeti Bizottsága (CNG) szerint az állam nem kezeli helyén a meghatározó gazdasági, szociális és identitásképző szereppel bíró sportág támogatását. A hivatalosan regisztrált 6000 birkózó mellé évente tömegek csatlakoznak, a sportág népszerűsége nő, ugyanakkor a korábban beígért új stadionnak eddig csak a kijelölt helye van meg.

A bizarr alapanyagok egy része nyakláncokra és amulettekre kerül, vagy szertartások során használják, kellékként

Fotó: Lantai-Csont Gergely

A szenegáli álom

20–30 év közötti fiatalemberek érkeznek az edzésre, Balla Gaye birkózóiskolájába. Felsőruházatuk lekerül, majd ágyékkötőszerűen színes textilt kötnek alsónadrágjuk köré. A művelet nagy gyakorlatot és precizitást igényel, mert a birkózás szabályai szerint a harcoló felek megkapaszkodhatnak egymás ágyékkötőjében, sőt így meg is emelhetik egymást. A meccs addig tart, amíg az egyik fél földre nem kényszeríti ellenfelét. A rúgás amatőr és profi szinten is tilos, az ütés azonban a profiknál megengedett.

A süppedős homokban megerőltető a bemelegítés: sprint- és körfutás, torna. A fiúk között sok a két méter magas kolosszus. Izomzatuk részletekig kidolgozott, mozgásuk daliás. Az arcokra erős koncentráció ül ki. A birkózópalánták jól tudják: sokkal több forog kockán, mint egy közeli meccs, az erőnlét, az egészség, vagy a sport. A legjobbak közé kell kerülniük, hogy kiutat találjanak sötét szociális vagy anyagi helyzetükből, ahogy a legnagyobbakkal, Balla Gaye II-vel, Yekinivel és másokkal már megtörtént. Több ezer fiatal dédelgeti ugyanezt az álmot Szenegál-szerte, nap mint nap. A birkózás egyfajta szociális megoldás, kiút lehet, a szerényebb sorsúak lehetősége megélhetésük megalapozására. A srácok tekintetén megannyi életút, vágykép és ambíció. Itt a meggazdagodás és a hírnévszerzés a legnagyobb motiváció.

Az álom beteljesítése azonban nem kevés áldozattal jár. Heti öt alkalommal, hajnali 5 órakor kezdődik a nap az Atlanti-óceán partján, erőnléti edzéssel, homokban futással. Majd reggeli, pihenés. Ebéd előtt még fitneszterem, délután további két óra edzés a birkózóiskolában. Ám a spirituális fittség legalább olyan fontos szereppel bír, mint a jó erőnlét vagy a technikai tudás. És ez nem áll távol a szépreményű sportolók gondolkodásmódjától, ugyanis sokan közülük a murid vallás követői, amelyet Amadou Bamba alapított a 19. század végén.

Szerencsés nap virradt a boldogan mosolygó fiatalasszonyra, hiszen a marabu áldása egészséget, pénzt, gyermekáldást jelent

Fotó: Lantai-Csont Gergely

Meccs előtt…

Balla Gaye Junior meccsre készül. A Demba Diop Stadionban játszik felvezetőt Papa Sow és Zoss nagymeccse előtt. Gaye edző kitüntetett figyelemmel kíséri felkészülését. Instruálja, dorgálja, bátorítja. Bár Balla Gaye Junior még amatőr, nem marad el a felhajtás a közelgő meccs előtt. Gázsija előlegéből pólókat nyomat, kisbuszt bérel szurkolóinak.

A teljes cikket A Földgömb 2013. novemberi lapszámában olvashatja!