Elhagyva a Bécset elkerülő autópályát, pihenőhelyként egy hamisítatlan kisvendéglőt veszek célba. Az ajtón belépve az illatok gyermekkori grazi nyaralásaim emlékét idézik. Stájer akcentusommal kérek is gyorsan – kakaó helyett – immár egy kávét. A pultoslány válaszol is németül, majd földgömbös pólómra pillantva lebuktat: „Magyarok vagytok?” A kávé mellé édesség helyett így hát keserű vendégmunkáséveinek történetét kapjuk: „Már síterepen is voltam felszolgáló, de utálom a hegyeket!”. Alpesi rajongásom hamar tovább is űz célunk, az Ötscher-Tormäuer Naturpark felé
- Kapcsolódó termék: 200
Észak felől, hosszú terepjárómenettel érem el Közép-Afrika országait. A majd’ féléves út célja a zárt közösségeket érintő társadalmi problémák dokumentálása. Elkerülhetetlen téma a belső-afrikai esőerdő-területek csökkenése okozta feszültségek feldolgozása is. Közép-Afrika megmaradt esőerdeiben, Uganda, Ruanda, Burundi, Kongó, Kamerun és a Kongói Demokratikus Köztársaság területén alig 140 centiméter magas emberek, a pigmeusközösség tagjai harcolnak az életben maradásért. Szétszóratásban élnek, összesen félmillióan lehetnek. A kicsiny testmagasság – evolúciós elméletek szerint – kiváló alkalmazkodást jelent az esős, meleg közép-afrikai környezethez, és segíti a vadászaton és erdei életvitelen alapuló létezésüket
Körbevesz a tömeg. Órák óta visít a fülembe a banda trombitáinak hangja, ereimben visszhangzik a dobok lüktetése, a levegő fülledt és sűrű a táncosok lihegésétől. Hajnali 4 óra van, és még mindig fáradhatatlanul halad a menet a comparsa (a banda és a jelmezes táncosok egyvelege) után – tízpercenként megállva, hogy egy-egy háznál tiszteletüket tegyék. San Agustín Etlában járok, a legfontosabb mexikói ünnep, a Día de Muertos záróeseményén
A veterán motorokkal együtt járó sok szerelés miatt csak napnyugta után találtam táborhelyet, ami nem eredményezett nyugodt alvást. Éppen felüvöltött egy íbisz, mikor hajnalban meglebbent a sátorponyva. A frontkatonák reflexeivel rántottam fejemre 1938-as DKW typusú motorkerékpárom II. világháborúból megörökölt M16 mintájú aczélsisakját, majd kezemben az ikresített, a légutakat pellegrinsavval üzemképtelenné tevő flakonokkal és egy fegyverszuronnyal ugrottam ki a sátor elé, hogy megküzdjek életemért. Még bennem volt az esti táborhelyverés „vabank” jellege, ahogy az útról hirtelen letérve, egy bozótcsoportba pöfögtem gépemmel, remélve, hogy élve fogok ébredni
A rutafélék családjába többnyire szubtrópusi elterjedésű fák és cserjék tartoznak. Közös jellegzetességük, hogy szöveteik erős illatú, éterikus olajokat tartalmaznak. Legismertebb képviselőik a citrusfélék: például a citrom, a narancs és a mandarin.
A rutafélék egyetlen, Magyarországon is honos képviselője a nagy ezerjófű (Dictamnus albus), mellyel gyakran találkozhatunk száraz tölgyesek tisztásain és karsztbokorerdőkben.
Támogatóink, együttműködő partnereink
