Dél-Egyiptomból, Asszuán városából a lemenő Nap utolsó sugaraival indul a hajóm. Hetenként pár alkalommal egy személyszállító hajó közlekedik Egyiptom és Szudán között, biztosítva az egyetlen átjárót a két ország között. A teherszállítmányok, így az autóm is egy másik, rozoga kis uszályon zsúfolódnak. A hajóra Afrika legkülönbözőbb részéről érkeztek emberek: kereskedők, árusok utaznak a másfél napos úton. A kis uszálynak viszont háromszor ennyi idő kell, hogy átszelje a Nasszer-tavat és megérkezzen Núbia előretolt helyőrségébe, a szudáni Wadi Halfa városába
Núbia egykor olyan erős és rejtélyes birodalom volt, amely még az ősi Egyiptomot is fennhatósága alá tudta vonni – mégis szinte teljesen a feledés homályába merült. És korunk eseményei sem segítenek kulturális hagyatékainak megőrzésében.
Az Egyiptom és Szudán határvidékén húzódó Núbia szerepe kiemelkedő az észak-afrikai történelemben, ám sokak számára mégis ismeretlen, mivel kézzelfogható emlékeit nehéz feltárni.
Ezek nagy része a gátakkal duzzasztott, mesterséges tavakkal tarkított Nílus alatt rekedt.
Csöndes örökség
Azok az emléknyomok, amelyeket a régészeknek mégis sikerült felkutatni, többnyire beleolvadtak az egyiptomi kultúrát bemutató kiállításokba – így a látogatók szeme képtelen különbséget tenni a két hatalmas, ősi birodalom öröksége között. Az Egyiptomi Nemzeti Múzeum bejárati része például egy olyan időszaknak is emléket állít, amikor Núbia uralta egész Egyiptomot…
Meroé. A Föld egyik legcsodálatosabb piramiscsoportjának helyszíne. Az ókori romváros északi temetőjében nyugszik a Kusita Királyság második nagy korszakában uralkodó királyok többsége. A sírkamrák a belül tömör piramisok alatt húzódnak, s a gúlák oldalához apró halotti kápolnák csatlakoznak. Szudán első számú turisztikai látnivalójánál azonban nem tolonganak az emberek. Két nap alatt csupán egy furcsa, kínai csapat érkezett, akik nyilván bele is akarták vésni nevüket a falakba. Sikerült megakadályozni... Felmerül a kérdés, hogy hosszabb távon milyen jövőre számíthat egy őrzés nélkül magára hagyott UNESCO-világörökségi terület? És Meroé mellett ókori templomok, piramisok ezrei várnak nagyobb tiszteletet és több érdeklődőt...
Núbiai uralom
A núbiai Kerma Királyság már Kr. e. 2500 körül uralta a fekete-afrikai luxuscikk-kereskedelem e szakaszát. A kifizetődő üzletnek köszönhetően virágzó birodalmat építettek fel, amelynek az Egyiptomi Újbirodalom hódítása vetett véget. 500 év múlva azonban a núbiai előkelők újra magukhoz ragadták a hatalmat. Az így létrejött Kusita Királyság a következő 80 évre Egyiptom felett is uralkodott. A birodalom gazdagságának köszönhetően fénykorát élte a núbiai kultúra. Ennek egyik látványos jele, hogy ma is az egyiptominál sokkal nagyobb számú kisméretű piramis emelkedik a vidéken. Az 1200 km szélesen húzódó királyság a Kr. e. 2. századra saját írásrendszert alkotott, így írásmódjukban is távolodtak az egyiptomi hieroglifáktól.
Núbia szívében
Núbia már rég nem önállóan létező egység. Az egykori erős birodalom, amely kereskedelmi tranzitzónaként szolgált a Vörös-tenger és Nyugat-Afrika közötti útvonalon, mára Egyiptomba és Szudánba olvadt.
A szudáni és a núbiai kultúrák is a tiszteleten és a vendégszereteten alapulnak.
„Aki még nem járt e csodás országban, nem tudja, mi a valódi vendégszeretet!” – vallják itt sokan.
Mintha időutazáson vennénk részt. A káprázatos színekben pompázó házak és azok kapui, a helyiek közvetlensége, az üde datolyapálmák és a Nílus lassú hömpölygése tölti be a nap minden percét. Az elmúlt évezredekben látszólag kevés dolog változott: az ókori vízemelőket leváltották a benzinmotoros szivattyúk, és megjelentek a motorcsónakok.
Ám a modern világ rendkívül gyorsan közeledik. A közútfejlesztés, az elektromos áram és a mobilhálózat már a legkisebb falvakat is megcélozta. Az Asszuáni-gát építése után 50 évvel pedig újabb és újabb víztározók létrehozása szabdalja és fenyegeti elöntéssel az oázisokban bővelkedő tájat. Az északi falvak lakói közül sokan a nagyvárosokba, jórészt Khartúmba költöznek, és a földművelés helyett jobb megélhetést keresnek.
Helyben maradt legenda
1959-ben az észak-szudáni Wadi Halfában a Nílusra tervezett Asszuáni-gát építése során 52 ezer núbiai volt kénytelen elhagyni otthonát. A 60-as évekre a határ két oldalán ez a szám közel 120 ezer főre emelkedett. Voltak, akik a megélhetésért egészen Kenyáig vagy Ugandáig vándoroltak.
Közismert műemlékvédelmi akció volt, amikor a munkálatok során a II. Ramszesz fáraó által építtetett, Kr. e. 13. századi Abu Szimbel-i templomokat szétbontották, és 64 méterrel feljebb telepítették.
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
