Megszokásból pillantunk csuklónkra, ahol ma már egy okosóra mutatja az időt, vagy épp le sem vesszük tekintetünket érintőkép-ernyős mobilunkról, ami nyilván jelzi az időt is. De vannak, akik visszarévedve még a kvarcórák korszakát is fel tudják eleveníteni, röpke évtizeddel ezelőttről. Pár emberöltővel korábban a mutatós zsebóráké volt a főszerep, hajdanában pedig homokórával mérték a folyvást múló időt. A napóra pedig tényleg távol esik egy mai órásmester ténykedésétől…

„Ning-Kuo-fuból dél felé indultam, de most már gyalogszerrel, szolgáim öszvér és szamár hátán követtek. Rekkenő hőségben kutyagoltam, de az utat térképeznem kellett, s mindenre figyelni, mert most egészen más jellegű vidéken járunk.” – Cholnoky Jenő a 19. század legvégén még gőzhajón, öszvérháton és gyalogosan utazott Kínában. Útjának jó részét ma már olyan vonatokon tehetjük meg, melyek átlagsebessége 240 km/h. De vajon mindenütt ennyire felgyorsult az élet?

Képzeljük csak el, hogy a Győri ETO a szlovák, a Debrecen a román, a Szombathelyi Haladás pedig az osztrák labdarúgó-bajnokságban szerepel! Valahogy így áll a helyzet az északír Derry csapatánál, amely még a polgárháború zűrzavaros éveiben vonult önkéntes száműzetésbe, s immáron évtizedek óta az ír bajnokság tagja. Az észak-írországi konfliktust lezáró nagypénteki egyezmény épp 20 éve köttetett, s bár az országrészben béke honol, nem valószínű, hogy a piros-fehérek a közeljövőben ismét az otthoni rendszerben játszanának

A Lófej-köd az asztrofotográfia emblematikus égi objektuma. Több okból is. Ennyire feltűnően antropomorf, pontosabban „lótropomorf” alakzatot talán nem találunk még egyet. Ha pedig tekintetünk arrébb siklik e kozmikus tájon, az égi paripa feje körül szinte érthetetlenül szürreális világot vehetünk észre: hullámzó, vörös ködtengert, rendkívüli fényű csillagot, sárga és kék ködpamacsokat – mintha nem is az égen, hanem csak egy álomban létezne a táj... Nézzük-nézzük, és az az érzésünk támadhat, hogy ilyet máshol nem láthatunk