Az európai reneszánsz városok egyik kiemelkedő úttörője az észak-olaszországi Palmanova, melynek egységes szerkezete és szabályos, kilencszögletű alaprajza a légi felvételeken is nagyszerűen kirajzolódik. Ám Közép-Európában, azon belül is Lengyelország keleti felén, az ukrán határtól úgy 50 kilométerre is találunk reneszánsz várost, melynek történelme és kialakítása nem kevésbé egyedi itáliai testvéréhez képest

Szent Lőrinc a III. században élt, és még 40 éves kora előtt vértanúhalált halt: ő a katolikus egyház egyik legnagyobb tiszteletben álló szentje, és a mai napig sok hagyomány kötődik nevéhez. Például az augusztusi meteoreső népies neve Szent Lőrinc könnyei, s az égi tünemény éppen csak megelőzi szeptember 5-ét, Lőrinc napját.

A piac sarkán ültem, csendesen ejtőzve a reggeli hűvösben, míg körülöttem a karibi forgatag pörgött Santa Marta utcáin. Mintha csak valaki rálépett volna egy hangyabolyra, úgy nyüzsögtek az emberek az utcákon: taxik dudáltak, kutyák ugattak és egy férfi kiskocsiját tolva a növekvő hőségben szörpöt árult a sarkon. Hirtelen egy rozoga kisbusz gurult be elém, felpattantam rá, és máris indultunk tovább az elmaradhatatlan karibi bolerókra zötyögve. A házakat lassan pálmafák és banánföldek váltották föl, melyek közül időnként a tenger kékje villant ki. Egy jó óra múlva odahajoltam a sofőrhöz: – Señor, itt jó lesz, köszönöm!

Ha Kuba, akkor szivar (és persze rum, de az már másik történet).



Ha szivar, akkor dohány. Ha dohány, akkor pedig Viñales