Margit néni, aki még a mezőn tanult mesélni

Kora tavaszi reggel a Nógrád megyei Varsányban. Bumberák Maja mesemondóval Margit nénihez érkezünk.

Maja egyike azon ritka honfitársainknak, akik magukat mesemondóként határozzák meg. A hagyományos (élőszavas) mesemondás egyfajta virágkorát éli ugyanis, amiben meghatározó szerepe van a Hagyományok Háza által pár éve indított népmesemondó tanfolyamnak. Maja, az egyik elsőként végzett hallgató pedig Margit nénit választotta mesteréül, vagy talán inkább forrásául.

Még 2019-ben is élnek olyan idős emberek a Kárpát-medencében, akik a mesét nem kizárólag mesekönyvből tanulták. A népmese ugyanis – ellentétben a műmesével – szóbeliség útján terjedt, és folyamatosan változott a mesélő és a hallgatóság interakciójának köszönhetően. Szőcs Boldizsár mesemondót idézve:

„... a mese a szegény ember egyeteme”. Margit néni például a mezőn a pásztoroktól vagy éppen a szomszédasszonytól fonás közben hallotta meséit.

A kertje igazi, ápolt „vidéki nagymamakert”, ráadásul olyan tavasz van, hogy érezzük a levegőben – talán mégis ez a világok legeslegjobbika. Margit néni pedig frissen, üdén, félig-meddig népviseletben jön elénk. Bár azt mondja, hogy ez valójában nem az – és már mutatja is a szobában az igazit. Merthogy ő – hasonlóan a hagyományos népi kultúrán nevelkedettekhez – egyfajta univerzális tudást képvisel. Egy pásztor régen például nemcsak az állatokhoz értett, de ismerte a gyógynövényeket, tudott mesélni és jó eséllyel énekelni, játszott hangszeren – és mindezt nem az iskolapadban tanulta. Egy ilyen ember kapcsán pedig – még ha szó szerint talán iskolázatlan is – talán még korunk embere is annak tudását méltatná.

Margit néninek az anyja volt olyan mesélős, így ragadt rá a mesélés iránti fogékonyság: s mesél is egész életében, rendületlenül járja a rendezvényeket, falunapokat, mesél, tanít, öltöztet, szemmel láthatóan élvezi. Nincs benne tanult előadói kisugárzás, amit például egy színésztől megszoktunk. Az élőszavas mesemondásban a mese a lényeg. Arca azonban – követendő a történetet – néha tündéri, néha ördögi, s valószínűleg ezért is igen gyorsan bekerülök a mesébe... Aztán kis magyar valóságként megérkezik Margit néni lánya, aki mesélni nem, de beszélni nagyon szeret, ám az ő mondanivalója már nem a csodák világába repít, hanem a vidéki Magyarország egészségügyi és foglalkoztatási valóságába. De ez egy másik történet.

kép: pexels.com