Nem ide indultunk... Első hosszú, családi magashegyi túránkat az ausztriai Stubai-Alpokba terveztük. Itt egymástól 5–10 km-re találhatók a teljes ellátással felszerelt menedékházak, így az 5 éves Domával és a majd’ 9 éves Alexszel kevés felszereléssel egy háztól házig hosszútúrát terveztünk...
A Bükk-vidék borsodi fele az ország egyik legjobban ellátott vidéke – legalábbis az elektromosautó-töltők számát tekintve: az alig 40 kistelepülésen a töltőállomások száma csaknem 30. Akár azt is képzelhetnénk, hogy az ország egyik leggazdagabb térségében járunk, ám az utakat errefelé nem róják...
Minden szónak van hangulati velejárója – úgy tűnik, hogy a címben szereplő gáz sokakból pozitív érzéseket vált ki, amit az is bizonyít, hogy láthatunk olyan vendégfogadót, televíziós csatornát, ami erről kapta a nevét. És ki ne ismerné a mondást: „De jó, ózondús a levegő!” Ez leginkább tiszta...
Különös hegyvidék emelkedik a tenger fölé a japán főszigettől, Kyushutól délre, melyet nehezen járható, sötét vadon borít. A Japánról kialakult sztereotípiáktól merőben eltérő világ egyre több turistát vonz, ami a szigetnek áldás és átok is egyszerre
„Európai Hawaii-szigetek”, „Isten földi lakhelye ide van bejelentve”, „paradicsomi lakóhely”. A sokat ígérő elnevezések mögött természetesen nagy adag lokálpatriotizmus húzódik, de a helyieknek – a szigetvilág változatossága miatt – minden okuk megvan a büszkeségre
