1954. október 4-én lőtték fel az emberiség első műholdját: a szovjet Szputnyik-1 startjával kezdetét vette az űrkorszak. Az azóta eltelt majd' hét évtized alatt 8000 műholdat bocsátottak fel, amiből 5000 azóta is Föld körüli pályán kering – annak ellenére, hogy csak 2000-et használunk. Ezek többnyire távközlési, navigációs, meteorológiai, tudományos célú és katonai műholdak, a többi viszont működésképtelen űrszemétként sodródik a légkör felett...

Szerzőnk, Kerekes István Otthon című képével a Társadalomábrázolás, dokumentarista fotográfia (egyedi) kategória 1. díját, Co-existence című képével a Természet és tudomány (egyedi) kategória 2. díját is elnyerte, sőt a seregélyek őszi vonulását ábrázoló fotóját külön dicséretben is részesítették. A Természet és tudomány (sorozat) kategória 3. díját pedig A halál színei című sorozata érdemelte ki, mely a verespataki rézbányák működése révén keletkező mérgező kénsavas zagy pusztítását és a korábban Szászavinc környékén élők tragédiáját mutatja be.

A jó hőszigetelő kulacsok egykor szervesen hozzátartoztak a pusztai pásztorélethez. Távol a falvaktól, de sokszor még a gémeskutaktól is, a hűs víztartalék nélkülözhetetlen volt. És abban a világban nem annyira az esztétikum, mint inkább a praktikum számított. A termosz-szerepű, bőrrel szigetelt italtartókat Csokonai Vitéz Mihály is megénekelte Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz című művében. Persze díszkulacsokat elsősorban eljegyzésre, esküvőkre ajándékoztak, sokkal később azonban protokollajándéknak sem voltak utolsók: ilyet kapott Honecker és Hruscsov is látogatásakor Debrecenben...

Elkészültekor, 2009-ben a világ legnagyobb optikai távcsöveként adták át a Gran Telescopio Canarias (Kanári-szigeteki Nagy Távcső, rövidítve GranTeCan) névre keresztelt csillagvizsgálót.