„Most tél van és csend és hó és halál”







Vörösmarty Mihály szavai igen találóan festik le a télközepi hangulatot. Lássuk be, hogy nem ez az év legnépszerűbb időszaka! Az ember persze keresi e hónapok szépségét is, de azért – főleg az ünnepek után – mindenki elkezdi visszaszámlálni a napokat. Várva, hogy a természet ismét életre keljen az egyre hosszabbodó nappaloknak köszönhető felmelegedéstől.

Varázslatos panoráma, friss levegő, mindent elárasztó nyugalom: aki festői, téli környezetben egy kis mozgásra vágyik, a bécsi Alpokban (Osztrák-Mészkőalpok) csodálatos, téli és hótalpas túraútvonalakat talál. A kirándulás kényelméhez hozzájárul, hogy a közelben mindig találunk egy alpesi hüttét, egy hegyi vendéglőt vagy egy barátságos szállodát

A Hold titokzatos égitest. Természetesen nem azért, mintha a csillagászok ne tudnának róla eleget, hanem azért, mert a Hold a legkülönbözőbb fényviszonyok között, sokszor az égbolt egészen eltérő részein bukkan fel. Néha óriási, vöröslő korongként emelkedik a horizont fölé, máskor csak leheletfinom sarlóját figyelhetjük meg. Az emberek fantáziáját pedig magával ragadja e változó megjelenésű, ám mégis szürreálisan állandó égitest jelenléte, ami mindig ugyanazt a féltekéjét fordítja felénk

Az erdélyi falucska tragédiája napjainkra sokak számára ismert, a valóság helyett azonban mindmáig sokszor csak részigazságok keringenek a köztudatban. A falu tavaly került ismét a figyelem középpontjába, ugyanis a duzzasztógát egyik eleme megsérült, és a hiba feltárása, illetve kijavítása érdekében a települést korábban elöntő víztározó szintjét csaknem 8 méterrel csökkentették. Az egykori házak alapjai, és más maradványok így közel 30 év után újra a felszínre kerültek

Már korábban is sokat gondolkodtam azon, mennyire különös, hogy egy bevásárlóközpont főútvonalain szemmel láthatóan sokkal jobban mennek az üzletek, mint akár csak 10 méterrel arrébb egy beugróban. Vagy két, egymás mellett lévő, egymástól alig megkülönböztethető kávéház közül miért van zajosan tömve lelkes, hangos vendégekkel az egyik és miért kong üresen a másik? A felületes, vagy inkább hozzá nem értő szemlélő nem érti az okokat

Ma már csak a Kaliforniai Tudományos Központ kiállítási darabjaként tekinthető meg, de 2010-ben még égi útjárt járta az Endeavour, a James Cook kapitány 18. századi felfedezőhajójáról elnevezett űrsikló. Egy téli hajnalon sikerült lencsevégre kapnom utolsó előtti, STS-130 jelzésű útjának leszállási manőverét. A CalSky által számított időpontban meg is jelent az égen, amit – kis fáziskéséssel – a Nemzetközi Űrállomás (ISS) követett.

Ez az óriási újvilági keselyű – ami majdnem eltűnt a földtörténet süllyesztőjében – első ránézésre kissé bohókás benyomást kelt – sőt még azt követően is…

„Végre megérkeztünk arra a földre, ahol a megújuló energiában bízva építik a jövőt!” A közösségi médiába ezt az üzenetet posztoltuk ki elsőként, hiszen körülöttünk a rendületlenül dolgozó szélturbinák és napenergiás rendszerek tucatjai hirdették: ez itt Dánia, a fenntartható energiagazdálkodás bölcsője! Örömünk nem sokáig volt felhőtlen. Bejegyzésünkre hamarosan szkeptikus válasz érkezett, amely a dániai szenes erőművek magas CO2-kibocsátásáról, a megfizethetetlen energiaárakról és az energiaforradalom bukásáról szólt…

Együtt éneklő és egymást ölelgető, rivális drukkerek, tökéletes angolsággal diskuráló, nem angol anyanyelvű biztonsági őrök, zavarba ejtően szerény futballtanoncok, no és persze a skandinávokra oly jellemző túláradó jókedv és optimizmus. 2500 kilométert kellett utaznunk, hogy mindezeket megtapasztaljuk, s hogy némi keserű szájízzel átéljük: lenne mit tanulnunk a derék norvég sporttársaktól! A Tromsø IL a Föld legészakibb, első osztályú profi futballcsapata

Pompás, kék ég alatt, végtelen pusztákon legelésző állatok, a távolban fehéren megvillanó jurták, őseik hagyományos életmódját élő nomádok lóháton. Ugyan kinek ugrana be más elsőre Mongóliáról?… Pedig sok homokszemet kapott fel a sivatagi szél, mióta Dzsingisz kán sikeres hódításaival letette a Mongol Állam alapjait, hogy a birodalmat leszármazottai szilárdítsák tovább. Dacára annak, hogy ez az egyik utolsó vidék, ahol a hagyományos nagyállattartó, legelőváltó nomád gazdálkodás a maga eredeti valójában fennmaradt, Mongólia már nem az a hely, ami Dzsingisz idejében volt: olyannyira, hogy a hagyományos életmód napjainkban is tartó, gyors visszaszorulása már az ország stabilitását veszélyezteti. Ezzel párhuzamosan az igen látványosan gyarapodó városok, az itt élő népesség életmódja és igényei is új gazdasági-társadalmi kihívások elé állítják az országot