Az emberiség földi perspektívája csalóka. Valójában mi a Naprendszer legszárazabb régiójában élünk, és valóságos csoda, hogy bolygónkon egyáltalán van számottevő vízkészlet, ám máshol van sokkal több is!

Ahhoz, hogy ezt a furcsa állapotot megértsük, vissza kell utaznunk az időben a Naprendszer keletkezésének időszakába, ötmilliárd évvel ezelőttre. Az az egykori gigantikus csillagköd, amelyben a Naprendszer született, csak úgy ontotta a vizet magából. Mivel főként hidrogénből állnak, és sok bennük az oxigén is, az ilyen galaktikus ködök akár fél óra alatt annyi vizet kondenzálhatnak, ami a földi óceánokat tökéletesen megtöltené. S mivel a Naprendszer is benne születik, vízből jut bőven. No de akkor hol a sok víz, a félóránként egy földnyi? Elpárolgott…

Képzeljünk el egy forró, fiatal csillagot és a körülötte keringő, korong alakú anyagtörmeléket, amelyből aztán a következő félmilliárd évben megszületik a Naprendszer nyolc nagy bolygója. A Nap akkor is – ahogy most is – hősugárzásával és csillagszelével a könnyű, illó anyagokat kifelé sodorta, és csak a nehezebb részecskék maradnak meg a belső pályákon is. Ezekből születtek a kisebb méretű, száraz és sűrű kőzetbolygók, mint a Merkúr, Vénusz, Föld és Mars. Ezzel szemben a Naprendszer legkülső peremén, ahonnan a Nap csak egy távoli, halvány csillagnak tűnik – az Oort-felhőben – az ősi csillagködből kicsapódó anyagösszetétel szinte változatlan maradt. Bár jég formájában, de ott van a Naprendszer vízkészletének java, koszos hógolyókba, üstökösmagokba zárva. Ha a földi óceánok vize egy egység, akkor az Oort-felhőben akár egymillió egység víz is lehet. Fagyott állapotban.

Persze az élethez nem fagyott, hanem folyékony vízre van szükség, ezért induljunk befelé, a Nap felé, melegebb vidékek irányába. Igen hosszú utazás után elérjük a Neptunuszt és az Uránuszt, a jeges óriásokat. Nevükre érdekesen szolgálnak rá: hideg világok, de kettejük belsejében együttesen 50 ezer Föld-óceánnyi víz rejtőzik jég és szuperkritikus folyadék formájában. Ha viszont valódi, folyékony vizet keresünk az élethez, még beljebb kell utaznunk – cserébe fogunk is találni!

A Naprendszer óriásbolygói, a Szaturnusz és a Jupiter ugyan nem tartalmaznak sok vizet, holdjaik azonban annál többet. A Naprendszer nagy holdjai közül a Ganymedes, a Titan és az Europa rendelkezik a legnagyobb vízkészlettel: 9, 7 és 3 Föld-óceánnyi vízzel, ami folyékony is. Igen, folyékony az óriásbolygók árapály-fűtése miatt, ám a holdak felszíne alatt rejtőzik. Hogy van-e bennük élet, nem tudni – nem kizárt.

A Naprendszerben olyan víz, ami folyékony, az égitest felszínén van és süti a Nap is, csak a Földön létezik, ott, ahol eredetileg nem volt, mert elpárolgott a fiatal Nap miatt. Akkor viszont hogyan került ide újra víz? Hidrogénizotópos mérések alapján a csillagászok jelenleg úgy gondolják, hogy a földi vízkészletet a Naprendszer hűvösebb régióiból idetévedő jeges kisbolygók szállították évmilliókon keresztül, a Föld fiatal korában. Nemcsak ide, hanem a szomszéd bolygókra is, azonban a Föld – amely egy igazán különleges kőzetbolygó erős mágneses térrel, aktív belső maggal, nagy holddal kísérve – évmilliárdokon keresztül megvédte és megőrizte ezt az értékes kincset.