Itt a december, nemsokára kopogtat a Mikulás - puttonyában az ilyenkor szokásos csokihegyekkel. Mióta ismerjük a csokoládét? Mióta vált tömegcikké? Hogyan próbálják megmenteni ma a csokoládé kultúráját úgy, hogy eközben igyekeznek helyreállítani az egyoldalúan hasznosított kakaótermesztő...
A könnyű sikerekhez Törökországban elegendő megtanulni a címben szereplő mondatot, mert bármily meglepő, törökül szinte ugyanígy hangzik, de ami még különösebb: ugyanazt is jelenti, mint magyarul!
Bár a „szlávtengertől” övezve szinte törvényszerű lenne, hogy szomszédaink étkeit mi is rendszeresen fogyasszuk, a szláv konyha csak kevéssé tudott betörni a hazai karakteres íz- és étkezési szokásvilágba.
Világszerte a konyhai kultúrák szerves része, a világnépesség közel felét táplálja, egyes helyeken az energiabevitel háromnegyedét adja.
Általában nem nehéz felidéznünk életünk szélsőséges kulináris élményeit. Maradandó emlékek: a különösen jóra nosztalgiával, nyálcsorgatva gondolunk, de a rossz is része a hasznos élettapasztalatoknak, növeli a túlélés esélyét.
