Bőre bársonyos-hamvas, formája szemet gyönyörködtető, mindenki rajong érte, bár óvatosan, kesztyűs kézzel illik vele bánni. Nem, nem a hatvanas évek francia szexszimbólumára, nemzeti nőalakjára, az isteni BB-re, vagyis Brigitte Bardot-ra emlékezünk. A két bé jelen esetben a miénk: Abaúj féltett kincseit, a gönci barackot és az első magyar nyelvű Bibliát jelzik. A Hernád alsó szakaszának olykor termékeny, olykor pusztításra is képes völgyében, az egykori megyehatárt alkotó a Tokaji-hegység kapujában olyan értékek ezek, melyek nem csak a pár napra érkező turisták számára érdekesek, hanem a helyi identitás alapvető értékeivé is válhatnak...

A Déli-óceán e szegletén – mondják – évente csak két-három napon ilyen tükörsima a vízfelszín, a személyzet mégis tengeribetegség elleni tablettával kínálja a sporthajó utasait. A fedélzeten lévők Ausztrália egyik híres nemzeti parkjába, a tasmániai Bruny-sziget partvidékéhez igyekeznek; nekem az utazási iroda ajándékba adta a túrát, mikor elmondtam, hogy már negyedszer veszek részt az antarktiszi bálnavédelmi programban. A Sea Shepherdemblémát viselő sapkám láttán a legénység sem csodálkozik, hogy visszautasítom a pirulát – pontosan tudják, hogy tegnap érkeztünk vissza a korántsem ilyen békés antarktiszi vizekről

Hmm, milyen finom is ez! Valahogy ezzel az alaphanggal szemlélődik az ember Indiában. Ez a belső hang szólal meg, amikor beleharap a kemencében sült lepénybe, a rotiba, vagy elkezdi kanalazgatni a friss tejből készült, házilag oltott joghurtot, mit sem szólva az indiai konyha egyéb finomságairól. És ugyanez a belső hang viszi újra és újra Indiába az utazót. Ó, milyen finom is az a sok édes élmény, tanítás, amit az örökkön-örökké kíváncsiak hazahozhatnak onnan! India végtelen hosszúságú és határtalan békét adó üzenete az elbeszélő tollára kívánkozik…