„Montalbano miatt jöttek? – kérdezi szállásadónk, miközben a szűk sikátorban vonszoljuk bőröndjeinket. – Ragusába mindenki őmiatta jön” – teszi hozzá mosolyogva. Mi pedig elégedetten nyugtázzuk, hogy akkor jó helyen járunk. A vad tengerpartok, a napsuütés, a tűzhányók, az irodalmi kertek, az ókori romok mellett ma már Montalbano felügyelő Szicília egyik legnépszerűbb turisztikai vonzereje. Andrea Camilleri regényhőse – akit a filmvásznon Luca Zingaretti alakít – az élhető és szeretni való Szicíliát mutatja be, amelyet hosszú évtizedek óta fojtogatnak a Polip karjai, ahol sajátos törvények uralkodnak, és a tisztelet szónak sokkal mélyebb jelentése van, mint a világ bármely más részén
- Kapcsolódó termék: 147
Ultraortodoxok kontra szekulárisok, elszabadult élelmiszer- és ingatlanárak, afrikai menekültek tömegei, orosz és etióp bevándorlók integrációja. Csak néhány főbb tétel az Izraelt belülről feszítő problémák sorából. E Dunántúl-méretű közel-keleti ország a határain belül is össznépi konfliktusok sokaságát kényszerül kezelni.
Erdély nagyvárosait járva időről időre különös ruházatú, szinte mesebeli hangulatot árasztó embereket is láthatunk: férfiakat, hatalmas karimájú, fekete kalapban, nagy, fekete bajusszal, az idősebbeket barkóval. A hozzájuk tartozó nők hosszú, rakott szoknyában lépdelnek, kendővel a fejükön. Gábor-cigányok. Büszke emberek, sokan közülük meglehetősen jómódúak. Nagyon szigorú szabályok között élnek. Endogámok, vagyis kizárólag egymással házasodnak. Hagyományaikhoz – mint például a viseletükhöz – minden körülmények között ragaszkodnak. A gáborokat újabban már „hamisítják” is. Más cigány csoportok – kihasználva a gáborok Erdély-szerte meglévő jó hírét – elkezdtek „gáborosan” öltözködni, ettől remélve a gáborokéhoz hasonló elismertséget a többségi magyar és román társadalom részéről







