A dűne szélvédett oldalán emberek apró csoportja ül a parázs körül. Lassan besötétedik, megjelennek a homoktenger felett az első csillagok. A frissen főzött kávé és a füstölgő tömjén illatába a kardamom édeskés íze vegyül. Teljesen csend van, csak a közelben kipányvázott tevék mormogása és a napszítta tüzifa pattogó szikrái adják tudtunkra, hogy még a bolygón vagyunk. Lassan harmadik hete bolyongunk a Rub'al Hāli-sivatagban.

Amíg itthon az építőipar látványosan behúzta a kéziféket, addig Kínában tovább folytatódi a szűnni nem akaró, lázas építkezés. A nagyvárosok egyre duzzadnak, a migráció megállíthatatlan, de beruházók figyelme a vidéket sem kerüli el. Hatalmas, addig üres területekre készülnek grandiózus városépítészeti tervek, melyek szerkezetét minden esetben a többsávos úthálózatok rendszere határozza meg. Ám milyen mindez belülröl? Halász Bálint egyedüli nyugati építészként dolgozik egy kis létszámú pekingi tervezőirodában, ahol a tűzhöz közel figyelheti meg a nagyhatalom megállíthatatlan növekedését

A magyar felfedezők, utazók között aligha találunk még két oly meghatározó személyiséget, akiknek életútja annyi hasonlóságot mutat, annyira párhuzamosan halad, mint Vámbéry Árminé és Germanus Gyuláé — és mégis… Isztambul felé utazva, írásaikat olvasgatván döbbentem rá, hogy e két, kalandokkal teli Kelet-kutató-élet éppen a legvégsőbb kérdés tekintetében mennyire eltér egymástól. Sziporkázóan szórakoztató, török, perzsa, arab mondásokkal fűszerezett műveikből kirajzolódik a számos hasonló tapasztalat — a ”kép” értelme azonban egészen más. Kevésbé a tényeken, mint inkább a hangulatokon, érzéseken, benyomásokon keresztül igyekszünk most rávilágítani kettejük életútjának párhuzamosan futó és szerteágazó pontjaira