Egykor – főként az agrártársadalmakban – az emberek idejük jelentős részét kültérben töltötték, és az épületekben főként az éjszakai pihenés idején tartózkodtak.

Életmódunk óriásit változott, és ma már leginkább (80-90%-ban) belső terekben mozgunk, így naponta átlagosan 14 m3 beltéri levegőt „használunk fel”, azaz lélegzünk be.

Belső tereink (lakások, iskolák, irodák stb.) levegőminősége így nyilván kiemelt egészségi és komfortszempont.

Ráadásul az elmúlt években-évtizedekben gyökeresen átalakultak az épületek energiahatékonyságával szembeni elvárások. A jó hőszigetelő tulajdonságú, jól záródó nyílászárók csökkentik az épületek energiaveszteségét, ugyanakkor megakadályozzák a belső és külső levegő hatékony keveredését, így elősegítik a beltéri káros anyagok feldúsulását.

Színtelen, szagtalan, láthatatlan

Vajon milyen légszennyező anyagok kerülhetnek a beltéri levegőbe, és melyek ezek fő forrásai? Mire figyeljünk, mivel legyünk kifejezetten óvatosak?

A legrégebben tanulmányozott és talán legismertebb beltéri légszennyező a szén-dioxid, melyet jórészt mi, magunk bocsátunk a légtérbe kilégzéskor. Persze szén-dioxidot eredményeznek az égési folyamatok, így például a gáztűzhelyen történő főzés, vagy egy nyílt égésterű kandalló, kazán is.

Szintén régóta ismert és rendkívül veszélyes anyag a szén-monoxid, amely a nem megfelelően működő fűtő-tüzelő berendezésekből kerülhet a lakás levegőjébe.

Kiváló hőszigetelő és szálképző tulajdonságai miatt az azbesztet az 1990-es évekig általánosan alkalmazta az építőipar. Tetőfedő anyagok („pala”), azbesztcement ivóvíz- és szennyvízcsövek, valamint hőszigetelő rétegek készültek belőle. Miután azonban bebizonyosodott, hogy az azbesztszálak a belégzéssel tüdőbe kerülve rákos elváltozásokat okoznak, megtiltották használatát, így a belterekben ma már csak elvétve alkalmazzák.

Élő probléma

A problémaforrások azonban természetesen élő anyagok is lehetnek. Zárt térben felszaporodhatnak a különböző baktériumok, gombák, vírusok – hozzájárulva a légzőszervrendszeri betegségek és allergiás reakciók kialakulásához.

A belső légterek mikrobiális szennyeződését a levegő hőmérséklete, magas páratartalma és nem utolsósorban a nem megfelelő szellőzöttség is befolyásolja.

Az egészségre káros baktériumok és gombák szaporodása például az 55%-os relatív páratartalomnál nedvesebb levegőben jelentősen fokozódik. Mindemellett az ember hétköznapi aktivitása (köhögés, tüsszentés, beszéd), illetve eszközhasználata (kanapé, szőnyeg, textíliák) szintén növeli közvetlen környezetünk mikrobiális terheltségét. Az épületek nem megfelelően üzemeltetett és karbantartott légtechnikai berendezései (pl. klímarendszerek) pedig megfelelő közeget biztosítanak a baktériumok és gombák szaporodásához, az általuk termelt toxinok szállításához. Olyan betegségek hozhatók kapcsolatba e berendezésekkel, mint a tüdőt vagy az egész szervezetet érintő gombafertőzés, asztma, illetve a Legionella baktériumnemzetség által okozott legionellózis (Pontiac-láz, legionáriusbetegség). Többek között pont e betegségek hívták fel a figyelmet a belterek mikrobiális terheltségének vizsgálatára!

Plasztikterhelés

Berendezési tárgyaink jelentős része műanyagból készül, ezek fokozatos pusztulása, mikroméretű darabokra esése (pl. a padlószőnyegeknél) közvetlen, szilárd légúti terhelést jelent. A festés pedig önmagában is kihívás, hiszen a műanyagok öregedése során e festékekben található szerves alkotórészek nagy koncentrációban szennyezhetik a beltéri levegőt. De sok építőanyag és bútoralkotó (bútorlap, „pozdorjalap”) is szintetikus anyagokat tartalmaz, melyekből szerves vegyületek kerülhetnek a légtérbe: a bútorlapok készítésére használt ragasztókból például formaldehid, ami 2004 óta rákkeltő anyagnak minősül. Ám már rövid távú belélegzése is fejfájást, szédülést, valamint koncentrációs zavarokat okozhat.

A lakások, irodák jelentős részét padlószőnyeg borítja. Lerakását ragasztóként szolgáló lágyítóanyaggal végzik, amely reakcióba lép az alsó gumi- vagy műanyag réteggel, és igen nagy koncentrációban szabadít fel acetátokat. Ezek hosszabb távon felső légúti, allergiás panaszokat idézhetnek elő.

És talán eszünkbe se jut, hogy a változatos levegőillatosítók valójában népszerű szennyezőforrások! A kellemes, természetes hatású illatanyagukat adó, szerves vegyületek hosszú távon kifejezetten károsak lehetnek. A közkedvelt narancsolaj alkotóelemei például idővel bőr- és nyálkahártya-irritációt okozhatnak, bőrszárazsággal járnak.