Miközben a napnyugta bíborderengése lassan szürkületi acélkékbe vált, apránként elül a mellettem lezúdult asztalnagyságú szikla pora. A lábam alatt kirajzolódik a sötétlő mélység. „Aggodalomra semmi ok, hölgyem! Az ösvény biztosan errefelé folytatódik – dünnyögi erőltetett mosollyal önjelölt túravezetőnk, Sakir, majd láthatóan nyugodtabban hozzáteszi: – Insallah!” (Értsd: ha Isten is így akarja...)







