Karácsony előtt megtelt a közösségi média a magasabb hegyeinkben kialakult zúzmarás köd képeivel. Vastag zúzmara és jég borította be a Visegrádi-hegység, a Börzsöny és a Pilis 600 méter feletti csúcsait, igazi jeges mesevilágot varázsolva a hegyekbe. Kirándulók ezrei voltak kíváncsiak a látványra, hiszen az alacsonyabb régiókban híján voltunk a télies hangulatnak. Érthetően a természetfotósok is megszállták a területet, én azonban ebben a fagyos és látszólag élettelen környezetben is az élet nyomait kerestem. A legkülönlegesebb látványt a jégbe zárt mohák nyújtották.

Vajon hogyan érinti a sarkvidéki múltfeltárást a klímaváltozás? Milyen hatással van a felmelegedés az ásatásokra és a műemlékekre? Orosz és brit régészekkel, antropológusokkal a Fehér-tenger partvidékén karéliai sziklarajzokat és rituális labirintusokat látogatunk, de megcélozzuk a Szoloveckij-szigetek ember alkotta csatornáit, középkori kolostorait is. Ez utóbbi adott helyet az egyik első szovjet kényszermunkatábornak, így Alexander Szolzsenyicin a Gulag-szigetvilág lapjain a gulág anyjának nevezi

Közép-Ázsia a világatlasz egyik jellegzetes „vakfoltja”. Persze nem olyan értelemben, mint az óceáni fenékhegyek vagy Belső-Grönland, melyek megismerését fizikai korlátok is akadályozzák. Amíg a késő ókori népvándorlásról vagy a 20. századi szovjetizált helyszínekről van szó, gyakran előbukkan, ezenkívül azonban szinte semmilyen új vagy valós információt nem tudunk hozzárendelni. Külpolitikai témájú beszámolókban alig jut szerephez, a hiányos hírek pedig naiv képet festenek. A recept alapján írt útikönyvekből sem tudhatunk meg sokkal többet, ahogy az elmúlt évtizedek gazdasági világatlaszaira sem hagyatkozhatunk – ezek örök érvényűnek gondolt határokkal, adatokkal próbálják bebizonyítani, hogy már mindent tudunk a világról...

Életünkben megtett repülőútjaink pontos számbavétele talán pont olyan kijózanító erővel hathat, mint amikor egy notóriusan faló túlsúlyos elé egyszerre odateszik egy átlagos napján elfogyasztott ételmennyiségét. Egy London–Róma-repülőjárat 234 kg CO2-t termel utasonként, ami több, mint egyes fekete-afrikai országok 1 főre eső évi CO2-kibocsátása. Nem csoda, hogy ma már – a környezettudatos utazás jegyében – sokan ajánlják a vonattal, busszal vagy az utasokkal teli autóval való közlekedést. A minimalizmus jegyében én egy másik, radikális alternatívát ajánlanék: ne utazz el! Vagy legalábbis először utazd teljesen körbe a lakóhelyedet! Én pont ezt teszem két éve...

Miközben a napnyugta bíborderengése lassan szürkületi acélkékbe vált, apránként elül a mellettem lezúdult asztalnagyságú szikla pora. A lábam alatt kirajzolódik a sötétlő mélység. „Aggodalomra semmi ok, hölgyem! Az ösvény biztosan errefelé folytatódik – dünnyögi erőltetett mosollyal önjelölt túravezetőnk, Sakir, majd láthatóan nyugodtabban hozzáteszi: – Insallah!” (Értsd: ha Isten is így akarja...)

A Magas-Bakonyban készült felvétel az asztrofotózás hangulatát hordozza. A fotográfus meghitt egyedüllétben, egy magányos tölgyfa szomszédságában szemléli a tájat és a Göncölszekér hét csillagát. Az asztrofotózás gyakran magányos, meditatív tevékenység. Ez esetben különös hangulati elem, hogy itt mindez a legnépszerűbb csillagkép alatt zajlik.

Az egyik legkedveltebb drágakő, általában gránitos kőzetek durvakristályos változataiban, az ún. pegmatitokban jelenik meg földpátok, kvarc és csillámok társaságában, gyakran más drágakövekkel együtt (turmalin, berill stb.).

Ez a két, bohém külsőbe bújtatott isztambuli negyed kifogyhatatlanul mesél látogatóinak. Kávézóival, a szivárvány minden színében pompázó házaival, kapuival, macskaköves utcáival, hétvégi pezsgő életével a legjobb helyszín, ha le akarunk térni a turistaútvonalakról. A színes külső mögött azonban még a maga pőreségében rezeg a múlt: az Aranyszarv-öböl déli partján egykor együtt élő, egymás mellett megférő zsidóké, görögöké, örményeké, muszlimoké...

A meteorológia talán az egyetlen olyan természettudomány, melynek produktumai szinte mindennap, minden embert érdekelnek. Senkinek sem mindegy, milyen lesz az időjárás! Hatással van az öltözködésünkre, felül tud írni egy régóta tervezett szabadtéri programot, gyakran életveszélyes helyzeteket is képes teremteni, és úgy általában hatással van a hangulatunkra is.

A fekete hunyor (Helleborus niger) Közép-Európa talán legkorábban virágzó növénye. Az olvadó havat követve januártól áprilisig virágzik. Különösen meleg klímájú termőhelyeken már december végén is megjelenhet, ezzel megelőzi a tavasz első hírnökeként számon tartott kikeleti hóvirágot (Galanthus nivalis) és a téltemetőt (Eranthis hyemalis) is!