A Sea Shepherd (a „Tenger Pásztorai”) 2012–2013-as antarktiszi bálnavédelmi akciója még azelőtt elkezdődött, hogy elnevezhették volna. 2012 májusában ugyanis a frankfurti repülőtéren letartóztatták a mozgalom vezetőjét, Paul Watson kapitányt. No nem a német törvények ellen vétett, hanem egy 10 évnél is régebbi, és valójában már ejtett Costa Rica-i feljelentés és kiadatási kérelem volt mindennek az alapja. A háttérben azonban Japán állt: illetékeseik kiléptek a középamerikai árnyékból, és benyújtották saját feljelentésüket és kiadatási kérelmüket a Sea Shepherd alapítója ellen – „birtokháborítás” és „üzlet akadályozása” vádak alapján. A házi őrizetben lévő kapitány védelmét ellátó jogászok és helyi segítők úgy döntöttek, ebben a helyzetben haladéktalanul el kell hagynia Németországot
- Kapcsolódó termék: 157
Fáradtan állnak az emberek a gödi Széchenyi-csárda melletti csónakháznál. Dolgoznak a szivattyúk, várfalra emlékeztető homokzsákrendszeren keresztül pumpálják vissza a Dunába a szivárgó vizeiket. A csárda üzemel, bár az alkalmazottak a sörcsapolás mellett folyamatosan söprik a vizet az épületből. Esteledik. A helyiek, köztük képviselő, ifi kajakos, zenész, hidrobiológus, mind a vizet figyelik, hiszen az elmúlt bő évtizedben immár harmadszor tetőzik az „évezred árvize”. Mielőtt hazaindulnánk, valaki megkérdezi tőlem: „Ugye majd erről az árvízről is fogsz írni?” Megígérem, fogok
Itt fekszenek a rokonaim — mutat tollakkal, szalagokkal díszített botjával a sírokra a könnyes szemű, öreg sziú. A tömegsírban százötven test maradványai pihennek, örök mementójaként annak a fagyos de cemberi napnak, mikor 1890-ben amerikai katonák mészároltak le itt egy falut, hogy egy közel negyvenéves háborúskodás végére tegyenek pontot. Az életben maradt őslakosoknak egyenes út vezetett a rezervátumokba, amiket azután hosszú ideig el sem hagyhattak. Kik voltak ők, mielőtt fegyvert fogtak, és mivé lettek mára a leszármazottaik?
Fák. Zöld mező. Tisztás. Nyugalom. Csicsergő madarak. Az egyetlen megfigyelhető mozgás a túrázók érkezése. Aztán eljön a nyár. Balról behajt néhány kamion. Fura vasakat hoznak. Mind többen jönnek egyre különlegesebb dolgokkal. Épületeket szállítanak és sajátos áldozati oltárokat. Egyszer csak megszólal a zene, és mintha valami mágnes húzná őket, áramlanak az emberek. Az oltárok előtt több ezren lejtik rendhagyó áldozati táncukat. Kivetkőznek magukból. Kívülről legalábbis úgy tűnik. Belülről pedig olyan, mintha a zene tartaná össze őket. Pedig valami más. Közös vágy – a szabadságra...
Támogatóink, együttműködő partnereink
