Grönland még ma is sok tekintetben misztikus világ, amelynek említése kapcsán elsőként még mindig a hagyományos inuit életmód, a fókákra vadászó jegesmedve és a jégvilág jut eszünkbe. Napjainkra e kép sokat változott, de a sarkvidék a 21. századi szolgáltatások és a jól szervezett turizmus által már tömegeket vonz – legfőképp jeget nézni

Már a neve is jól hangzik! A Keleti-Kaukázus legmagasabb, 4466 m-es csúcsának elnevezése arra utal, hogy valójában nagy hegyhátak találkozásánál fekvő széles tető (düzü) – mondjuk, bazár nincs rajta, bár elférne. Vannak viszont hízott füvű legelők és stratégiailag fontos magaslatok. A Bazardüzün pedig az orosz(dagesztáni)–azeri határ is átfut, így egyben Azerbajdzsán fő orma

Balaton „lenyaralása”-jelenség teljesen elhomályosította az emlékképet, hogy a turizmus totális térhódítása előtt milyen egyéb céllal és módokon használta a kor embere magát a Balatont és erőforrásait. Ennek egyik sajátos adaléka, hogy 2013 óta az utolsó, régmúltba visszanyúló, hagyományos tevékenység, a halászat is tiltott a tavon

Eurázsia belső részein különleges életközösséget találunk, amely erdőssztyepp vagy erdőspuszta néven ismert. A szinte végeláthatatlan füves térséget elszórtan álló magányos fák, kisebb facsoportok vagy kiterjedt erdőfoltok szakítják meg. A gyepszőnyeget gyakran színpompás virágok tarkítják, a növények közt ízeltlábúak és rágcsálók serege él, rájuk különféle madarak vadásznak, lábunk alatt pedig rejtélyes életmódú talajlakó emlősök laknak.



Az erdőben hűvösebb mikroklímát igénylő



növények nőnek, a nagyobb fák odúlakó madaraknak nyújtanak otthont, az ágak között mókusok ugrálnak, a korhadó fatörzsekben nagy testű



bogarak fejlődnek...