A hatodik globális fajkihalási hullám korát éljük: állat- és növényfajok tűnnek el ezerszám, végérvényesen, sokukról tudomást sem szerez az ember. Botanikusok, zoológusok, természetvédők futnak versenyt az idővel, hogy korábban nem ismert fajokat találjanak, és dokumentálják azokat. Ehhez próbál hozzájárulni egy magyar zoológuscsapat Indonézia egyik távoli, háborítatlan szigetén – immár másfél évtizede

A kúpkarsztos tájak az ázsiai útikalauzok talán legemblematikusabb turistacsalogatói. A rizsföldek síkjából kiemelkedő, szürreálisan meredek, buja zöld növényzettel borított tornyok az ember által művelt kultúrtáj és az érintetlen természet harmonikus együttélését idézik. Ez a harmónia azonban Vietnámban megborult a dinamikusan bővülő cementipar mészkő iránti óriási éhsége miatt. Bár az ikonikus szelfi-helyszínek szigorú védelem alatt állnak, az már jóval kevésbé érdekel bárkit, hogy mi is történik egy-egy nemzeti park szomszédságában…

Az Ugandába érkező turisták döntően a nagyvadakra kíváncsiak, pedig Uganda ennél sokkal több. Elég visszatekinteni az ország – magyar szálakat is érintő – felfedező expedícióira, bejárni történelmi helyszíneit, belemerülni a főváros, Kampala fekete-afrikai forgatagába, rápillantani a Fehér-Nílus forrására és zuhatagjaira, vagy keresztülvágni a Rwenzori elképesztő hegyvidéki övezetein

Stockholm, Djurgården-félsziget. Vasa Múzeum. A káprázatos kiállításon már a bejárat után elképesztő méretek, impozáns, mellbevágó látvány tárul elénk. Maga a vitorlás a hatalmas térfogatával, épen maradt temérdek használati és felszerelési tárgyával, számos tematikus gyűjteményével félnapos program is lehet. De mi is történt, miért építették a hajót, hogyan került villámgyorsan hullámsírba, ill. miért vált legendássá megtalálásának és megóvásának története?