A FÖLDGÖMB

Erőnek erejével - Egyliftnyi Embert, Egyszerre A Fej Fölé!

Kézenfekvő, hogy próbálunk valamit sportolni. Ha nem is rendszeresen, de futunk, biciklizünk, úszunk, hegyet mászunk, sokakat pedig perverz vonzalom fűz bizonyos labdajátékokhoz. Vagy ha különösen elszántak vagyunk, még hobbi is lehet a tervszerű testmozgás, és akár egy-egy szubkultúra részévé is válhatunk. A teremben űzött sportok közül a fitneszt, spinninget, jógát általában a nőkhöz kötik, a mai sztereotípiák szerint pedig a férfiak konditerembe járnak, súlyzóznak, vagy valamilyen küzdősportot-harcművészetet űznek.

Egyértelmű, hogy mindez egészségmegőrzésünket szolgálja, így jól felfogott érdekünk, ha valamilyen formában eddzük testünket. Ám jobbára még a rendszerességet is nehéz betartani, nemhogy az ember annyira megszállottja legyen sportjának, hogy életformává emelje: nagyon kevesen jutnak el az eseti vagy hobbiszintről a versenyvilágba, ami már korántsem a fittségről szól elsősorban.

Rejtőzködő élsport

A foci, az úszás vagy épp a futás esetében nyilvánvaló, hogy nagyon komoly nemzetközi versenyekben csúcsosodnak ki, amit világhír kísér, és erre egész iparágak épülnek. Ám van sok-sok alig ismert sport, melyek sokkal kisebb népszerűségnek örvendenek. Sőt, bizonyos nézőpontból nem is népszerűek. E sportágak hobbistái néha nem is tudják, hogy versenyeket is rendeznek rendszeres testedzésükből…
A kondicionáló teremsportok, mint versenyfajták itthon alig ismertek, messze távol állnak a közfigyelemtől és közgondolkodástól. A fekvenyomás is ide tartozik. Szinte bárkit megkérdezhetünk erről, a reakció általában a tanácstalanság. A fekvenyomás mint – egyes helyeken igen népszerű – versenysport? Inkább a súlyemelés: a Balkántól a Távol-Keletig… Pedig a fekvenyomás egyik rekorder világbajnoka egy magyar tűzoltó!

Izmosan és kopaszon

És ha még egy kicsit erőltetjük a kérdést, csak kirajzolódik egy határozott kép: kétajtós szekrénnyi mellizmú, kopasz, felpumpált szakemberek (őrzővédők, „vállalkozók”), kevésbé szimpatikus férfiak izmozása, akik idejük nagy részét – munka helyett – a kondiban töltik. „Valamiből” élnek, „okosba megoldják”, a könnyebb utat választják, és ha bejön: sportkocsi, szép nők, gyorsélet. Nem vagy senki, ha nincs négykarikás vagy propelleres autód! A címkék: behajtás, bevédés, ostobaság. Az alanyok: félelemkeltőek. A gyűjtő kifejezés: gengszterek.
És alapvetően nem is tévedünk sokat, hiszen társadalmunk mai alakulása szerint tudjuk, hogy az erősebb kutya mit csinál. Ezt sugallják politikusaink, ezt látjuk az utcán, ez ömlik a médiából. És ha a most felnövő fiatalok egy jó részének feltesszük a jövőt firtató kérdést, egyértelmű a válasz: lehetőleg hosszas küzdelem nélkül, minél gyorsabban kellene elérni a célokat.

„A motiváció kifejezetten az emberfeletti teljesítmény elérése. Versenyen 370 kg a legjobb eredményem: ez ma a junior-világrekord, de edzésen ennél többet is kinyomtam már... Mondjuk, néha nekem is hihetetlenek ezek a számok, mert ez úgy 6-8 átlagos erejű férfi összteljesítménye lenne...”

Erősnek lenni jó!

Fekvenyomó-bajnokságokat itthon is rendeznek, de ezek nagy része csak termek közti háziküzdelem. Az igazán rangos megmérettetések külföldön mennek. Az USA-ban és Németországban teljesen más a testépítés kultúrája, mint a hazai szűk és sötét skatulyák. Az erő mindenhol jelentéssel bír. De ahol a BMW vagy az Audi nem státuszszimbólum, hanem sokak számára elérhető és jól használható eszköz, ahol Arnold Schwarzenegger sport- és vezetői példakép és a társadalmi minta nem feltétlenül az erő dominanciája, ott teljesen másként tekintenek egy igen erős, kidolgozott izomzatú emberre, mint Magyarországon.

A teljes cikket A Földgömb 2016. decemberi lapszámában olvashatja!

Szöveg és kép: Kálló Péter

Qatar 20161219