A járatrendszer kapuja - A világörökségi helyszín talán legismertebb felszíni pontja a Baradla-barlang bejárata felett emelkedő, messziről is jól látható, hatalmas sziklafal. A fal aljában nyíló barlangbejárat ősidők óta vonzza a kíváncsiskodókat, látogatókat

Fotó: Egri Csaba

Egyetemes értékek

A világörökségi cím elnyerésének sikere nem egy-egy barlang kiemelkedő szépségében vagy egyedülállóságában rejlik, hanem olyan egyetemes értékek jelenlétében, melyek világviszonylatban is ritkaságnak számítanak. A felszín alatti világ sokféleségének, változatos formakincseinek, összetett létrejöttének, bonyolult hidrológiai összefüggésekkel működő barlangrendszereinek köszönhetően az Aggteleki- és a Szlovák-karszt a mérsékelt övi, középhegységi karsztosodás egyik legkiemelkedőbb és legkomplexebb képviselője.

A világ karsztjainak többségén hasonló képződési körülmények között keletkezett, egyazon barlangtípus képviselőit találjuk meg, ezzel ellentétben itt egyetlen karsztterületen belül a különbözőképp létrejött barlangtípusok igen széles skálája van jelen. A klasszikus, hideg vizes karsztbarlangokon – pl. víznyelő- és forrásbarlangokon – túl igen jelentős természeti értéket képviselnek az Esztramos-hegy karsztvízszint alatti oldással keletkezett, különleges ásványkiválásokat felvonultató barlangjai.

Egy sajátos, máig tisztázatlan kialakulású barlangtípus képviselői a függőleges aknabarlangok, vagyis zsombolyok, melyek nagy számban megtalálhatók a határ mindkét oldalán.

A karsztterületen a Dobsinai- és a Szilicei-jégbarlang esetében barlangi jégfelhalmozódás is tetten érhető. Ez utóbbi a mérsékelt öv legalacsonyabb tengerszint feletti magasságban nyíló jegesbarlangja, és ez is nagy súllyal szerepelt a világörökségi cím odaítélésében.

Szintén a karszt egyetemes értékei közé számít az itt kialakult, felszín alatti élővilág. Nemcsak a mindenki számára jól ismert és könnyen észrevehető denevéreket sorolhatjuk ide, de azokat az alacsonyabbrendű gerinctelen fajokat is, melyeknek több, csak itt megtalálható faja is él a felszín alatt (pl. szemercsés vakászka, aggteleki vakbolharák).

A karsztterület barlangjai közül magasan kiemelkedik a két országot föld alatt is összekötő Baradla–Domica-barlangrendszer, melynek óriási méretei, egyedülálló szépsége és rendkívüli cseppkőgazdagsága már a régi korok látogatóit is lenyűgözte. Bejárata ősidőktől kezdve nyitva állt, így nem meglepő, hogy már az őskor embere is bemerészkedett – akár több kilométernyi távolságra is. A Baradlán kívül több mint 50 további barlangból kerültek elő olyan régészeti leletek, melyek a barlangok menedékként, lakhelyként vagy éppen kultikus helyként való használatát bizonyítják.

Vonzó mélység - Az országhatár által kettéosztott Alsó-hegyen néhány négyzetkilométeres területen közel száz, függőleges aknabarlang, vagyis zsomboly nyílik. Az impozáns bejáratú Vecsembükki-zsomboly 234 méteres mélységével sokáig hazánk legmélyebb barlangjának számított

Fotó: Egri Csaba

A barlangok természettudományos és történeti értékei már a 16. századtól kezdve felkeltették az utazók, kutatók, tudósok figyelmét. Ennek nyomán pedig további olyan egyetemes értéknek számító leírások, térképek, tudományos munkák jöttek létre, melyek világszinten egyedülállónak számítanak. A szpeleológia, vagyis a barlangtan tudományának világszinten is legkorábbi dokumentumai kapcsolódnak a térséghez. Ilyen pl. a Baradla 1549-ből származó első leírása, Bucholtz György természetkutató Szilicei-jégbarlangot leíró műve és térképe, vagy Vass Imre Baradlát ábrázoló, szemet gyönyörködtető térképe. Szintén óriási tudománytörténeti jelentősége van Dudich Endre biospeleológus 20. század első évtizedeiben működő föld alatti laboratóriumának, amivel a felszín alatti élővilág megismerésének alapjait tette le.

Érintetlenség

Természeti értékek tekintetében a világörökségi listára való felkerülés egyik legfontosabb kritériuma a helyszín érintetlensége. Mivel a karsztvidéken húzódó barlangjáratoknak alig 1%-ában zajlott bármiféle kiépítés, átalakítás, így megvalósul a felszín alatti világ viszonylagos érintetlensége. Mindezeken túl az is döntő szempont, hogy a terület jövőbeni védelme és sértetlen fennmaradása hosszú távon is biztosított.