Az egyik legkeresettebb és legszebb színű turmalinváltozat. Alakja általában megnyúlt, oszlopos-prizmás, gyakran rostozott kristálylapokkal. Trigonális kristályai gyakran tűszerűek, melyek kévékké állhatnak össze. Üvegfényű, a törése egyenetlen, kagylós, sűrűsége pedig közepesnél nagyobb (kb. 3 g/cm3).

Ha belefáradtunk és elegünk van a San Marco és San Polo kerületeket elárasztó turistatömegekből, az örökös nyüzsgésből, morajlásból, és valami igazán helyire vágyunk, akkor mindenképp Velence legnagyobb kerületét, a városközponttól keletre elhelyezkedő Castellót érdemes felkeresnünk

A Nemzetközi Űrállomásnak 2 perc 40 másodpercre volt szüksége ahhoz, hogy március 30-án keresztbehaladjon a 19 mm-es objektív látómezején.

Egyszer volt, hol nem volt, amikor a világ még nem volt olyan összevissza, amikor a pénzt, de még a koleszterint sem ismerték, na, akkor olyan jó volt, hogy még az édesanyjában sem volt olyan jó az embernek. Akkor még az ember sem könyvből, hanem élőszó után mesélt

A hazánkban élő ibolyák virágai többnyire ibolyás-kékek vagy fehérek, a sárga ibolya (Viola biflora) azonban kivételes élénksárga virágaival. Virágai mellett vese alakú, csipkés szélű levelei is megkülönböztetik rokonaitól. Legtöbbször csak két levele van, erre utal tudományos neve is (biflora).

Az NGC 4565 jelű galaxis a csillagos égbolt egyik szemet gyönyörködtető jelensége. A szinte tökéletesen szimmetrikus, élével felénk forduló, a Tejúthoz igencsak hasonlatos spirális csillagvárost kisebb távcsőben vékonyan derengő, tűszerű sávként pillanthatjuk meg a tavaszi égbolton, innen kapta a becenevét is: Tű-galaxis. Ha viszont az asztrofotográfia eszközeivel eredünk nyomába, csodálatosan részletes felvétel készíthető az amúgy nagyságrendileg 30–50 millió fényévnyi távolságban lévő óriás objektumról hazánkból asztrofotósok már több alkalommal is megörökítették az égi látványosságot, ám a rendkívüli felvételnek – szépsége mellett – volt egy további különlegessége is: elkészülte után egy értő szakcsillagász is górcső alá vette. Így derült fény a felvételen olyan távoli kozmikus jelenségekre, amelyek felett a laikus szemlélő, vagy az amatőrcsillagász-asztrofotós is elsiklott volna.

A transzszibériai vasúton utazva megszokott helyzet, hogy utastársaink érdeklődnek, vajon honnan jöttünk.



A Bajkál-tótól keletre, harmadosztályon már elég ritka vendég a láthatóan nyugati utazó. Magyarországról kérdezve az egyik állomáson a biztonsági őr okostelefonján keres rá hazánkra, és hitetlenkedve, az ország méretein kuncogva kérdezi: „Tényleg létezik ilyen hely?” Csitát nyugat felé elhagyva egy keleties ábrázatú utastárs is érdeklődik, ám miután tisztázzuk fővárosunk nevét, ő nem Moszkvával, hanem Ulan-Udével büszkélkedik – hiszen Oroszország egyik autonóm köztársasága, Burjátia területére értünk...

Az őslénytanban az egyik legnagyobb rejtély, amikor egy élőlénynek csak a nyomait ismerjük, és szeretnénk megfejteni, hogy milyen állat vagy akár növény hagyta azokat hátra. Magyarországon ezek közül a legizgalmasabbak a Komlosaurus carbonis névre keresztelt, korai dinoszaurusz lábnyomai, melyek a 2019-es évben elnyerték az Év Ősmaradványa címet. Micsoda szenzáció lenne, ha egyszer a csontjai is előkerülnének...!

„Öt támaszrudas szánt fölszerelt, hószínű prémet arra tett, rénborjúbundát földobott, szánjának végibe földobott, ülése mögé kötözött. Azután sátorába ment…”



Ballada a rátarti lányról (nyenyec dal, Bede Anna fordítása )







Mintha semmi sem változott volna. Nem tudom, hogy a ballada mikor keletkezett, de 2019 áprilisában ugyanez a kép tárul elém.

A semseyit (Pb9Sb8S21) talán nem tartozik a leglátványosabb ásványok közé, mégis a sok tekintetben az egyik leginkább magyar kötődésű ásványfaj. Semsey Andorról, a hazai mineralógia kiemelkedő alakjáról Krenner József nevezte el 1881-ben. A korai dátum azt is jelenti, hogy e Felsőbányán megtalált ólom-antimon-szulfosót az elsők között írták le a Kárpát-medencében felfedezett 51 faj közül.

Idén esedékes az az országjelentés, amely a közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek természetvédelmi helyzetéről számol be, ezért a Magyar Rovartani Társaság 2018-ban úgy döntött, hogy három ilyen faj közül kerüljön ki az Év rovarja. A nyilvános szavazás 2018. december 6-án zárult, és egy bogár győzelmét hozta (65,50%). Második helyen egy szöcske végzett (19,25%), és – némi meglepetésre – a benevezett pillangónak csak a harmadik hely jutott (15,25%)

Az asztrofotósok előszeretettel választják témául a látványos, különböző színekben gazdagon ragyogó csillagködöket, az úgynevezett nebulákat, a csillagközi anyag szépséges megjelenési formáit. A déli féltekéről megfigyelhető, az ókori mitológia hősei, az argonauták hajójáról megemlékező, legendás Carina-csillagkép pedig bővelkedik efféle égi csodákban. Többek között itt található az Eta Carinae csillag szabad szemmel is látható csillagköde

Most biztos, hogy mindenki Fekete István örökbecsű ifjúsági regényeire gondol. Minimum a Tüskevárra, a szerencsésebbek és kitartóbbak a még sokkal jobb Téli berekre, amelyek amúgy a Kis-Balaton vidékén játszódnak… De mit takar e tájnév, milyen történetek húzódnak meg mögötte, és hogyan változott meg gyökeresen az egykor mesés vadvízi világ?

Ködbe burkolózó sziklacsúcsok, lassan alattunk maradó fenyvesek, birkanyájakkal tűzdelt havasi legelők. A Transzfogarasi úton felfelé kanyarogva csendben eltörpülnek a távolban Fogarasföld falvai, előttünk pedig felbukkan a hegybe fúrt alagút rézsútos bejárata.

Lehet „nemzeti” a múzeum, a színház, a bank, a válogatott, sőt újabban a dohánybolt is. De mitől nemzeti egy park? És gondoljunk bele a szókapcsolat második felébe is: a Nemzeti Múzeum olyan, mint egy múzeum, a Nemzeti Színház olyan, mint egy színház, de a „nemzeti park” többnyire nem olyan, mint egy park, legalábbis általában nem egy nagyra nőtt Margit-sziget jelenik meg a szemünk előtt, ha ezt a kifejezést használjuk. Az alábbiakban megvizsgáljuk az eredetét, de ezen túlmenően azt is, hogy a hozzákapcsolt tartalom – idő- és helyszínfüggően – milyen érdekeket és célokat szolgált...

Ha feltesszük azt az egyszerű kérdést, hány sziget is van Budapesten, nehéz rá pontos választ adni. Vannak persze „biztos” szigetek: Margit-sziget, Óbudai-sziget. De már bajosabb eset a Nép-sziget, a Palotai-sziget vagy a Háros-sziget. Pláne az óriások: a Csepelvagy a Szentendrei-sziget. Utóbbi legalább már a városhatáron túl fekszik. Ám jelentősége annál nagyobb, hiszen a város vízkészleteit védi. Aztán vannak a mesés, eltűnt szigetek, mint amelyik a régi római polgárvárosnak adott otthont, vagy a Nagykörút vonalában megrajzolható „Pesti-sziget”. Ha jobban belegondol az ember, akár a folyópart Velencéje is lehetne Budapest. (Vagy inkább lehetett volna, ha másként alakul a történelme.)

Már egy ideje csak a saját fújtatásom hallom. Hát megállok egy szusszanásra, és elmerülök a környező tájban: lámák és alpakák legelésznek a kopár lankákon, a távolban pedig hófedte, csipkézett gerincek. 5000 m-es tengerszint feletti magasság közelében járunk, ami még az edzett szervezetet is megviseli. Küzdeni kell az oxigénért...

„Ünnepély ma a megbűvölt világ,



s nagy némajáték: éjfél s egy között



árnykúpunk hegye lassan átsöpört



az égi Gömbön, s úgy üzent felém,



hogy van a Földön túl is esemény.”

Sokak számára nyilvánvaló, hogy a Holt-tengerben oly erősen sós víz hullámzik, hogy a jó kedélyű fürdőzőknek egyáltalán nem kell tempózniuk, hanem mozdulatlanul – akár éppen hanyatt fekve, újságot olvasva – egyszerűen a felszínen lebegnek. Ám kevésbé ismert, hogy az élményért nem kell több mint 2000 kilométert utazni, hiszen a Kárpát-medencében is találhatunk hasonlóan sós tavakat – igaz, ehhez egy időzónával keletebbre kell indulnunk, hiszen ezek a sós vizek Kárpátalján, azon belül is Aknaszlatinán találhatók

Belépünk az elsötétített vályogházba. Bent félhomály, koszos falak és alacsony, egyszerű fabútorzat fogad. A kereskedő leültet az asztalhoz, ahol már ott a karátmérleg, csipesz és drágakőlámpa. Kuncogó gyerkőcök lábatlankodnak az asztal körül, a már jól ismert muzungut, azaz „fehér embert” hajtogatva. A ház ura morogva kiküldi őket, majd behívja a bányászokat, akik apró csomagokat vesznek elő kabátzsebeikből. Az első félórában kisebb kövek fölött folyik az eszmecsere, majd előkerülnek a nagyok. Tiszta, mélykék, tökéletes zafírok. Az árak persze ennek megfelelően a csillagokban...