Már 10 éve működik Chilében megszakítás nélkül a Földgömb klíma- és környezetkutatási programja. A mérések, adatgyűjtések, geográfiai és biológiai vizsgálatok eddig – a Föld legmagasabban kiépített monitoringrendszere révén – túlnyomó részben a Száraz-Andok Puna de Atacama fennsíkján, a hatalmas Ojos del Salado vidékén zajlottak A teljesebb Andok-kép érdekében azonban a kutatás térbeli növekedésnek indult, s mivel a munka alapját az örökfagy (permafroszt) változásainak elemzése jelenti, a PermaChile+ névre keresztelt hosszú távú programunk az Andok eltérő klímájú, fejlődésű és működésű tájain is mérőrendszerek kiépítését tűzte ki céljául. A + pedig azt jelenti: továbbra is komplex vizsgálatokat végzünk, ahol hidrológiai, felszínalaktani, mikrobiológiai vagy épp zoológiai elemzések társulnak a víz- és jégjelenlét változásainak kutatásához.

A földtudományokon belül az élettelen természet csodáinak népszerűsítését célzó program – a Magyarhoni Földtani Társulat szervezésében az Év ásványa és az Év ősmaradványa – részeként az „Év ásványa 2020” címet a turmalin nyerte el, mely valójában nem is ásványfaj, hanem – hasonlóan a programsorozat első nyerteséhez, a gránáthoz (Év ásványa, 2016) – egy ásványcsoport összefoglaló neve, ami kémiai értelemben és színgazdagságát tekintve is igazi koktélt alkot...

Tavaly története során először kvalifikálta magát a finn labdarúgó-válogatott nagy nemzetközi tornára, amivel több évtizedes átkot tört meg – a sorozatos kudarcokba belefáradt szurkolók reménysugaraként... Ha ismerős a fenti helyzet, nem véletlen, hiszen a finn és a hazai foci sokáig hasonló (kényszer)pályán mozgott. Ám a 2016-os Eb-szereplést övező itthoni össznépi eufória elillant, míg a finnek most továbbírnák a sikertörténetet. Előre az izlandi úton?

Szerzőnk, Kerekes István Otthon című képével a Társadalomábrázolás, dokumentarista fotográfia (egyedi) kategória 1. díját, Co-existence című képével a Természet és tudomány (egyedi) kategória 2. díját is elnyerte, sőt a seregélyek őszi vonulását ábrázoló fotóját külön dicséretben is részesítették. A Természet és tudomány (sorozat) kategória 3. díját pedig A halál színei című sorozata érdemelte ki, mely a verespataki rézbányák működése révén keletkező mérgező kénsavas zagy pusztítását és a korábban Szászavinc környékén élők tragédiáját mutatja be.

Történelmi ellentmondások, szegénység, katonai elnyomás és vallási szembenállás. Nem szép nyitó szavak, ha Kína egy egyébként igen érdekes táját vizsgáljuk, de ez a xīnjiāngi valóság: mindennapos küzdelem az etnikai megmaradás jegyében

Néhány éve jelentek meg az ásványpiacon azok az indonéz kalcedonok, melyeket a helyiek „szőlőachát” kereskedelmi néven hoztak forgalomba. A lelőhely azóta is ontja magából a lila és zöld különböző árnyalataiban pompázó ásványcsodákat.

Az égitestek világát az emberi képzelet telis-tele aggatta tökéletes geometriai alakzatokkal – körökkel, gömbökkel, spirálokkal. Elég csak a Naprendszer bolygóira gondolnunk, és máris szabályos pályák, és mértani testek, gömbök és csodálatos gyűrűk sokasága jut eszünkbe. Ám, ha elhagyjuk a Naprendszert, ez az ideálisnak látszó világ gyökeresen megváltozik!

Vajon hogyan érinti a sarkvidéki múltfeltárást a klímaváltozás? Milyen hatással van a felmelegedés az ásatásokra és a műemlékekre? Orosz és brit régészekkel, antropológusokkal a Fehér-tenger partvidékén karéliai sziklarajzokat és rituális labirintusokat látogatunk, de megcélozzuk a Szoloveckij-szigetek ember alkotta csatornáit, középkori kolostorait is. Ez utóbbi adott helyet az egyik első szovjet kényszermunkatábornak, így Alexander Szolzsenyicin a Gulag-szigetvilág lapjain a gulág anyjának nevezi

Ez a két, bohém külsőbe bújtatott isztambuli negyed kifogyhatatlanul mesél látogatóinak. Kávézóival, a szivárvány minden színében pompázó házaival, kapuival, macskaköves utcáival, hétvégi pezsgő életével a legjobb helyszín, ha le akarunk térni a turistaútvonalakról. A színes külső mögött azonban még a maga pőreségében rezeg a múlt: az Aranyszarv-öböl déli partján egykor együtt élő, egymás mellett megférő zsidóké, görögöké, örményeké, muszlimoké...

A berlini fal leomlása után a Potsdamer Platzon koncertezett a Pink Floyd. 1990 nyarán az emblematikus The Wall koncertre igyekeztünk két cimborámmal. Ekkor avattam fel első túrazsákomat. Bár nem klasszikus trekkingre készültünk, de legalább akkora kalandnak számított az idő tájt elvonatozni Berlinbe, ahol a hátunkon kellett vinnünk mindent, amire szükségünk lehet a kiruccanás alatt. Csóró, keleti blokkbeliekként amúgy sem jöhetett szóba szálloda, az AirBnB-re pedig még évtizedeket kellett várni. A koncertjegyre spóroltunk, így maradt, ami a hátunkon van – meg a kaland...

Közép-Ázsia a világatlasz egyik jellegzetes „vakfoltja”. Persze nem olyan értelemben, mint az óceáni fenékhegyek vagy Belső-Grönland, melyek megismerését fizikai korlátok is akadályozzák. Amíg a késő ókori népvándorlásról vagy a 20. századi szovjetizált helyszínekről van szó, gyakran előbukkan, ezenkívül azonban szinte semmilyen új vagy valós információt nem tudunk hozzárendelni. Külpolitikai témájú beszámolókban alig jut szerephez, a hiányos hírek pedig naiv képet festenek. A recept alapján írt útikönyvekből sem tudhatunk meg sokkal többet, ahogy az elmúlt évtizedek gazdasági világatlaszaira sem hagyatkozhatunk – ezek örök érvényűnek gondolt határokkal, adatokkal próbálják bebizonyítani, hogy már mindent tudunk a világról...

Életünkben megtett repülőútjaink pontos számbavétele talán pont olyan kijózanító erővel hathat, mint amikor egy notóriusan faló túlsúlyos elé egyszerre odateszik egy átlagos napján elfogyasztott ételmennyiségét. Egy London–Róma-repülőjárat 234 kg CO2-t termel utasonként, ami több, mint egyes fekete-afrikai országok 1 főre eső évi CO2-kibocsátása. Nem csoda, hogy ma már – a környezettudatos utazás jegyében – sokan ajánlják a vonattal, busszal vagy az utasokkal teli autóval való közlekedést. A minimalizmus jegyében én egy másik, radikális alternatívát ajánlanék: ne utazz el! Vagy legalábbis először utazd teljesen körbe a lakóhelyedet! Én pont ezt teszem két éve...

Miközben a napnyugta bíborderengése lassan szürkületi acélkékbe vált, apránként elül a mellettem lezúdult asztalnagyságú szikla pora. A lábam alatt kirajzolódik a sötétlő mélység. „Aggodalomra semmi ok, hölgyem! Az ösvény biztosan errefelé folytatódik – dünnyögi erőltetett mosollyal önjelölt túravezetőnk, Sakir, majd láthatóan nyugodtabban hozzáteszi: – Insallah!” (Értsd: ha Isten is így akarja...)

A Magas-Bakonyban készült felvétel az asztrofotózás hangulatát hordozza. A fotográfus meghitt egyedüllétben, egy magányos tölgyfa szomszédságában szemléli a tájat és a Göncölszekér hét csillagát. Az asztrofotózás gyakran magányos, meditatív tevékenység. Ez esetben különös hangulati elem, hogy itt mindez a legnépszerűbb csillagkép alatt zajlik.

Az egyik legkedveltebb drágakő, általában gránitos kőzetek durvakristályos változataiban, az ún. pegmatitokban jelenik meg földpátok, kvarc és csillámok társaságában, gyakran más drágakövekkel együtt (turmalin, berill stb.).

A meteorológia talán az egyetlen olyan természettudomány, melynek produktumai szinte mindennap, minden embert érdekelnek. Senkinek sem mindegy, milyen lesz az időjárás! Hatással van az öltözködésünkre, felül tud írni egy régóta tervezett szabadtéri programot, gyakran életveszélyes helyzeteket is képes teremteni, és úgy általában hatással van a hangulatunkra is.

Flóra és fauna rovatunkban többnyire valamilyen különleges ritkaságot mutatunk be, de az élővilág „közkatonái” is érdekesek és szépek lehetnek, csak közelebb kell hajolni hozzájuk.

A Távol-Keletre vagy Ázsia más vidékeire indulva sokaknak csupán átszállóhely a Perzsa-öböl folyton növekvő óriásreptereinek egyike: Doha, vagy épp Dubaj. Ez utóbbi egyre felkapottabb és ismertebb itthon is. Ám a közlekedési csomóponton és a sivatagokból kinőtt felhőkarcoló-negyedeken túl van még jó pár rejtőzködő, és kifejezetten különleges helyszín is e forró vidéken

Könnyen irányítható repülő járművekről történő tájfotózás az elmúlt évtizedekben komoly fejtörés és kreatív gondolkodás tárgya volt. Úgy 30 éve fix „papírsárkányokról” vagy léggömbökről is zajlottak hazai kísérletek. A lényeg a lakossági vagy épp tudományos-kutatási hasznosítás volt, de mindenképp egyszerűen, megfizethetően. A siklóernyőzés terjedésével azután e sport művelői már jócskán finomhangolták a lehetőségeket és káprázatos képek születtek. 10-15 éve bennük volt a bizodalom.

Amióta ismeri az ember a világűr fogalmát, kétféle megközelítést alakított ki a megítéléséről. Az elterjedtebb nézetet sokan ismerjük. A legtöbben tudjuk, hogy mennyire alkalmatlanok „odakint” a körülmények az ember és egyáltalán bármiféle földi élet számára. Ennek ellenére nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy az űr zord és barátságtalan és csak megöli azt, ami/aki véletlenül odakerül