1473-ban indultak el azok a fénysugarak, amelyeket az Orion-konstelláció alfája, a Betelgeuze bocsátott ki a fotózás pillanatában (amennyiben a csillag 548 fényév távolságát vesszük alapul)

Az aquaeductus kifejezés a római (művészet)történelemből sokaknak ismerős lehet, hisz így nevezték a római mérnökök által épített vízvezetékeket. A korszakkal foglalkozó művekben általában megtaláljuk a Nîmes közelében lévő Pont-du-Gard fényképét is. Így ha valaki Franciaország déli részén jár, általában fel is keresi ezt a (méltán) világörökségi helyszínt. Ugyanakkor nemcsak itt láthatunk ilyet, ha errefelé visz az utunk…

Kibera neve mára szinte fogalommá vált: az afrikai szegénység egyik világszerte rettegett szinonimája talán egymillió ember otthona. Talán, hiszen a helyi közigazgatás nem rendelkezik pontos adatokkal az ott élők számáról. Kenya fővárosának nyílt sebe e városrész, amely minden segítő-fejlesztő próbálkozás, helyi és nemzetközi támogatás ellenére sem gyógyul. Sőt, zárt társadalma a koronavírusjárvány okozta helyzetben talán még betegebb, mint valaha...

Alighanem a nap- és a holdfogyatkozások, bolygóegyüttállások és -fedések a legszebb csillagászati jelenségek, melyek emléke mélyen beivódik a megfigyelőbe, sőt előfordul, hogy a történelem részese lesz. Az okkultációknak (amikor fedik egymást az égitestek) és együttállásoknak (amikor csak látszólag közelítik meg egymást) az a kiváltó oka, hogy a Föld, a Hold és a bolygók egyetlen – az űrben elhelyezkedő – sík mentén, az úgynevezett ekliptikán járják körkörös útjukat a Nap körül. Közel azonos pályahajlásuk miatt ezek az égitestek törvényszerűen előbb-utóbb egymás látszólagos közelségébe vagy akár fedésbe is kerülnek egymással a Földről nézve

„Ahogy a Nap kezd aláhanyatlani, a jég egyszer csak megszólal. Először idegenszerű nyögést hallunk, mintha nagy távolságban valaki fejszével belevágott volna a jégbe… Csakhamar több hasonló nyekkenés, néha buffanás hallatszik, a melyek mind erősebbek és erősebbek lesznek. De aztán a sok nyekegésbe, mintha ágyúból lőttek volna, egyszerre hatalmas csattanás szól bele… Zeng, pattog, ropog, sikolt és mennydörög körülöttünk minden… Erős legyen a szíve annak, a ki ilyenkor félelem nélkül tekint szét a homályba borult, határa beláthatatlan jégsivatag felett…”

Karácsony előtt megtelt a közösségi média a magasabb hegyeinkben kialakult zúzmarás köd képeivel. Vastag zúzmara és jég borította be a Visegrádi-hegység, a Börzsöny és a Pilis 600 méter feletti csúcsait, igazi jeges mesevilágot varázsolva a hegyekbe. Kirándulók ezrei voltak kíváncsiak a látványra, hiszen az alacsonyabb régiókban híján voltunk a télies hangulatnak. Érthetően a természetfotósok is megszállták a területet, én azonban ebben a fagyos és látszólag élettelen környezetben is az élet nyomait kerestem. A legkülönlegesebb látványt a jégbe zárt mohák nyújtották.

Felpattanok a biciklim nyergébe, hogy végigsuhanjak a kora nyári Torosz-hegység medencéin, zordnak tűnő, sziklás vidékein, Antalya és Fethiye között félúton. A hegyek cakkos vonulatai bőségesen termő medencéket ölelnek körbe és széles fennsíkokat hordoznak – otthont adva egy különleges népcsoportnak, a yörüköknek

Van klasszikus zene és klasszikus tánc. Ugyanígy van Klasszikus Karszt is. Így, nagybetűvel, legalábbis a szakirodalomban. A térképeken viszont egyszerűen csak Karsztnak, szlovénül Krasnak, olaszul Carsónak nevezik, mivel ez a két ország osztozik rajta. Ez az osztozkodás egyébként történelmileg korántsem volt „sima ügy”...

A mai is álló VIII. kerületi lakótelep kívülről úgy fest, mint egy erőd – ehhez egykoron adott volt önálló infrastruktúrája is... „Újabban sokan szeretnek olyan helyre költözni, aminek története van. Ezek olyan pluszok, amik mind-mind hozzáadnak valamit a mindennapokhoz” – vélekedik Stuhl Ágnes, majd felfedi, miért vette meg az egyik garzont.

Akadnak olyan érdekességek az élővilágban, melyek terepi megfigyeléséhez különösen éles látással kell rendelkeznünk, és nem árt, ha egy nagyító is kéznél van!

A buborékok – ahogy itt, a Földön megszoktuk a szappanbuborékok játékos látványát – fénylő, gömbölyű hártyák két közeg határán, apró, törékeny, pillanatnyi tünemények. Buborékok azonban nemcsak a Földön, kis léptékben, hanem az univerzumban is előfordulnak és nem is olyan ritkák, mint azt elsőre gondolnánk. Léteznek kisebbek-nagyobbak, de egyvalamit leszögezhetünk: valamennyi, csillagászok által érzékelhető kozmikus buborék nagyobb, mint bármi a Földön...

E karbonátásvány élénkrózsaszín, esetenként pedig meggypiros színének köszönhetően a gyűjtők körében méltán népszerű. Színe miatt régen málnapátként említette a szakirodalom (a „-pát” utószót a kiválóan hasadó ásványokra használták).

Időről időre belebotlunk olyan leírásokba, melyekben Szlovéniát a Balkán részeként, vagy Ljubljanát mint a Balkán legnyugatibb fővárosát emlegetik. Ám igazi balkáni hangulattal csak meglehetősen ritkán találkozhatunk Szlovéniában. A települések rendezettsége, a történelmi szimbólumok sokkal inkább sugallják az osztrák hatást, amire ráerősít az északi országrész csipkézett hegyvonulatainak és glaciális tavainak hamisítatlan alpesi atmoszférája. A délnyugati területeken pedig mintha már-már Olaszországban járnánk... Természetföldrajzilag azonban mégis helytálló Szlovénia egy részét a Balkánhoz sorolni. Az országot ugyanis két részre vágja a Dinaridák és az Alpok határa. Míg a turisták zöme inkább „alpesi Szlovéniát” és a tengerpartot keresi fel, addig mi most „Dinári-Szlovéniába” indulunk

A fekete hunyor (Helleborus niger) Közép-Európa talán legkorábban virágzó növénye. Az olvadó havat követve januártól áprilisig virágzik. Különösen meleg klímájú termőhelyeken már december végén is megjelenhet, ezzel megelőzi a tavasz első hírnökeként számon tartott kikeleti hóvirágot (Galanthus nivalis) és a téltemetőt (Eranthis hyemalis) is!

Nagy a nyüzsgés az Európai Parlament brüsszeli épületében. Az uniós képviselők minden hónapban egy hetet Strasbourgban üléseznek, ezúttal azonban a koronavírus-járvány miatt elmarad a franciaországi kiruccanás, és a belga fővárosban tartja plenáris ülését a parlament. Képviselők, asszisztensek, lobbisták, szakértők sietnek a folyosókon. Ettől a sürgés-forgástól légvonalban alig 5 kilométerre, szinte látótávolságon belül viszont egészen másfajta csúcsforgalom zajlik...

„A tutajozás – különösen a folyóvizek felső és középső szakaszán – bátor, merész, elszánt és vállalkozó szellemű, kiváló testi erővel és nagyszerű lelki tulajdonságokkal felruházott, ügyes, talpraesett férfiakat kívánt, s a tutajeresztés mesterfogásait valójában csak magán a tutajon és a vízen lehetett megtanulni.” (Magyar néprajz, II. kötet)

Debrecenig csalt az ünnepi sütemény illata: Radics Lászlóval, az ország egyetlen, Népművészet Mestere címet elért mézeskalács-készítőjével találkozom

A médián keresztül kétféle képet kaphatunk Afrikáról. Az egyik a naplemente utolsó fényeiben úszó, zsiráfokkal, zebrákkal, ragadozókkal benépesített szavannák mesés látványa, a turistacsalogató imázs, mely a távoli egzotikumot ötvözi az oroszlánvadászok eposzaival.

Mit nekünk Izland hihetetlenül éles, kontrasztos színvilága és fonatos olvadékvíz-hálózatai, turistamágnesként működő, pompás völgyei...!?

Az Elburz – a Kaszpi-tó déli, csapadékos partvidékét a száraz, belső-iráni medencéktől elválasztó magashegység – februárban, 2000 m felett hóborította terep. A legmagasabb hegy, az 5670 m magasra emelkedő Damávand vulkán szomszédságában táboroztunk le, hogy a hóval borított hegyoldalakat a tél csillagaival együtt örökíthessük meg.