Ha Kuba, akkor szivar (és persze rum, de az már másik történet).



Ha szivar, akkor dohány. Ha dohány, akkor pedig Viñales

Csillagködök csillagköde – mondhatnánk, amikor a Carina-köd pompás csillagközi felhőiben gyönyörködünk. Azon ritka mélyűr-csodák egyikében, melyet akár szabad szemmel is megpillanthatunk, távcsőbe tekintve pedig szinte könnyfakasztó az élmény. Ezernyi fényes és tengernyi halvány csillag között gomolygó gázköd-csomói és egész mezői tűnnek elő a Tejút sűrűjéből. Nincs kétség: a szuperóriás Éta-Carinae csillagot körbeölelő gázködösség az egyik legszebb csillagászati objektum. Ám van egy aprócska bökkenő: a Carina-köd csak az Egyenlítőtől délre eső földi helyeken emelkedik kellően magasra a horizont fölé, hazánkból pedig egyáltalán nem látható

Az almandin (Fe3Al2(SiO4)3) a gránátcsoport tagja, szabályos rendszerben kristályosodó szilikát. Mélyvörös-bordó színéről és leggyakrabban rombdodekaéderes kristályairól könnyű felismerni. 7–7,5-ös keménysége és viszonylag nagy sűrűsége miatt gyakran képez torlatokat más nehézásványokkal együtt.

Albánia északi hegyvidékét, az Észak-Albán-Alpokat a helybéli szlávok és albánok csak Elátkozott-hegységként ismerik: mindkét név beszédes, s kiválóan tükrözi a térséget átitató, különös kettősséget. Vajon a Komani-tavat is közrefogó karsztos vonulat pompás hegyláncai áldást vagy átkot jelentenek-e az itt élőknek? Egy párját ritkító komp fedélzetén utazva sokat megtudhatunk erről...

Néhány éve az egyre erősödő kitöréseivel világszerte címoldalakra kerülő, immár lakott területeket is fenyegető (mellesleg már 1983 óta folyamatosan aktív) Kilauea tűzhányó megdermedt lávanyelvein kóboroltam. A figyelmeztető szavakra fittyet hányva (mit nekem helyi babonák!), zsebre tettem egy kis darab fényesen feketéllő lávadarabot. Jól fog majd mutatni idehaza az Izlandról hazahurcolt bazaltgyűjtemény mellett a polcon… Ottani barátaim feldúltan próbálták megértetni velem, hogy a szigeteket felépítő kőzetek Pele istennő tulajdonát képezik, aki haragjában akár a világ túlsó végén is szerencsétlenségek sorát zúdítja a tolvajokra! Nem nehéz utánanézni, hogy évente turisták százai postázzák vissza a szuvenírként hazavitt kődarabokat a szigetekre. Mindhiába…

Izlanddal kapcsolatban többnyire vulkánokról, gejzírekről, gleccserekről, hidegről, no meg elfekről, trollokról hallunk. Ezeken a fejezeteken most átlendülve, egy sikamlósabb témához evezünk: a halászathoz. Halból pedig akad bőven a sziget körüli vizekben

A Danakil-mélyföld kietlen, vadregényes táj, a geológusok által Afar-háromszögként ismert terület földtani látnivalói mégis páratlanok. De nemcsak ez vonzott ide minket. Egykori útitársaink és barátaink emléke előtt is tisztelegni akartunk, akik hat éve az Erta Ale vulkánnál tragikus körülmények között vesztették életüket

Etiópia a világ egyik leggyorsabban gyarapodó gazdasága, növekedését 2017–19 között bő 8%-ra jósolják. Ám ahhoz, hogy a 100 milliós ország fenntartható gazdasági növekedést remélhessen, legelőször is alapvetően javítania kell infrastruktúráján és energiaellátottságán. Önállóan ez biztosan nem megy – elkél a segítség. Kína pedig – természetesen – itt is rögvest akcióba lép: utat, vasutat épít, repülőteret korszerűsít, villamoshálózatot húz a fővárosban. Az építkezések és a mögöttes pénzügyi vállalások azonban hamar komoly gondokat okozhatnak Etiópiának. Kína persze most is jól jár – a Középső Birodalom egyre izmosodik

Megszokásból pillantunk csuklónkra, ahol ma már egy okosóra mutatja az időt, vagy épp le sem vesszük tekintetünket érintőkép-ernyős mobilunkról, ami nyilván jelzi az időt is. De vannak, akik visszarévedve még a kvarcórák korszakát is fel tudják eleveníteni, röpke évtizeddel ezelőttről. Pár emberöltővel korábban a mutatós zsebóráké volt a főszerep, hajdanában pedig homokórával mérték a folyvást múló időt. A napóra pedig tényleg távol esik egy mai órásmester ténykedésétől…

A tavaszi estéken a szokványosnál gyakrabban hullanak nagy fényességű meteorok, amiket – ha a Vénusznál fényesebbek – tűzgömbnek hívunk. Ennek a pontos oka nem egészen ismert, de a tapasztalatok szerint február végétől nagyjából április közepéig gyakoribbak, s ekkor a földet érő meteoritok aránya is megnő. Az ilyen fényességű meteorokat az átlagos hullócsillagok apró szemcséinél nagyobb méretű törmelék légkörbe lépése során láthatjuk

A Lófej-köd az asztrofotográfia emblematikus égi objektuma. Több okból is. Ennyire feltűnően antropomorf, pontosabban „lótropomorf” alakzatot talán nem találunk még egyet. Ha pedig tekintetünk arrébb siklik e kozmikus tájon, az égi paripa feje körül szinte érthetetlenül szürreális világot vehetünk észre: hullámzó, vörös ködtengert, rendkívüli fényű csillagot, sárga és kék ködpamacsokat – mintha nem is az égen, hanem csak egy álomban létezne a táj... Nézzük-nézzük, és az az érzésünk támadhat, hogy ilyet máshol nem láthatunk

A gyújtoványfüvek száraz gyepek nyári vadvirágai. Legtöbb fajuknak sárga virága van, csak az ajkak narancssárgák. A virág egy hosszú sarkantyúban végződik, ezért az a gyertya lángjára emlékeztet, innen kapta e nemzetség a magyar nevét.

Képzeletben Bepi voltam, a gondolás, aki Dino Risi klasszikus filmjében hasította a habokat a Canal Grandén. A filmhőssel ellentétben azonban nem a csinos külföldi lányoknak csaptam a szelet, hanem kamerámmal a teliholdat próbáltam becserkészni a város éjszakai látképe fölé komponálva.

Július a nyár közepe. Bár ebben a hónapban mát túl vagyunk a nyári napfordulón, és a napok már elkezdenek rövidülni, de ebből szerencsére még nem sokat érzünk.

Ha egy itthoni beszélgetésben szóba kerül a „Feneketlen-tó”, akkor sokan bizonyára a budapesti, XI. kerületi tóra gondolnak. A névhez ugyanakkor sokkal jobban passzolna a Bajkál, melynek első mélységvizsgálatakor, a 18. században még nem tudták megmérni az alját, tehát tényleg feneketlennek tűnt! Később aztán be is bizonyosodott, hogy egyenesen a Föld legmélyebb tava (1637 m), de felszínének kiterjedésével is igen előkelő helyet foglal el a tavak ranglistáján (7.) nem beszélve óriási vízmennyiségéről, mely bolygónk édesvízkészletének ötödét adja. Nem túlzás a legek vizének nevezni, mint ahogy régi kínai neve: Po Haj – „északi tenger” is helytálló, legalábbis abban a tekintetben, hogy felülete nagyobb, mint a Márvány-tengeré (vagy éppenséggel Belgiumé!), benne pedig kevéssel több víz hullámzik, mint a Balti-tengerben! A Bajkál-tó különlegességét ugyanakkor nemcsak méretei, hanem a világtól való elzártsága (Moszkvától több mint 5000 kilométerre keletre, Pekingtől 1200 kilométerre északnyugatra) is adja, ami sajátos misztikumot kölcsönöz számára

Már számtalanszor ütköztem a gyanút keltő megérzésbe, hogy az egyébként művelt, tájékozott, főleg fővárosi beszélgetőpartnerem nincs tisztában azzal, hogy az „őzike” megnőve nem válik szarvassá. Sőt, arról sincs fogalma, hogy a hazai erdőkben egyáltalán milyen állatok élnek... Kik és hogyan foglalkoznak, gazdálkodnak velük, éppenséggel milyen hagyományai, szereplői és eredményei vannak a magyar vadgazdálkodásnak? Amikor a beszélgetés további részében ez maximálisan igazolódik, az okok keresése közben többnyire valahogy eljutunk a Bambi-sztorihoz. És a diskurzus lezárul azzal, hogy nem kedveli a vadászokat, és egyáltalán nem érti, miért is van szükség minderre. Az meg végképp megdöbbentő, hogy valahol egy lapra kerülhet Nicolae Ceaușescu egy Habsburg-leszármazottal, aztán Todor Zsivkov, a bolgár kommunista vezér, vagy a közelmúltban elhunyt osztrák politikus, Jörg Haider és Kádár János

Dél-Tirol vagy Katalónia kiváló példái a sajátos arculattal és történelmi-kulturális hagyományokkal rendelkező régióknak. Kelet-Közép-Európában az országon belüli területi elkülönülés mindig nehezebben ment, ahogyan ezt a székelyföldi, a morva vagy a sziléziai autonómia esete is mutatja. Ám a kelet-európai rendszerváltások után a helyi mozgalmak szerepei felértékelődtek. Szilézia – ahol lengyel, német és cseh hagyományok keverednek – az utóbbi években egyre inkább önmagára talál. A világosan megfogalmazott, egyértelmű önmeghatározást elváró külvilág előtt azonban maguk is gyakran bajban vannak…

Csehország nem a magas ormairól nevezetes. Az alpesi vonulatok távol fekszenek, s a legmagasabb csúcs, a Sněžka is mindössze 1602 méterrel emelkedik a tengerszint fölé. Ez azonban nem jelenti azt, hogy időnként ne lenne meglehetősen zord időjárás a magyarra „Havas-tetőként” fordítható hegyen

Képzeljük csak el, hogy a Győri ETO a szlovák, a Debrecen a román, a Szombathelyi Haladás pedig az osztrák labdarúgó-bajnokságban szerepel! Valahogy így áll a helyzet az északír Derry csapatánál, amely még a polgárháború zűrzavaros éveiben vonult önkéntes száműzetésbe, s immáron évtizedek óta az ír bajnokság tagja. Az észak-írországi konfliktust lezáró nagypénteki egyezmény épp 20 éve köttetett, s bár az országrészben béke honol, nem valószínű, hogy a piros-fehérek a közeljövőben ismét az otthoni rendszerben játszanának

„Ning-Kuo-fuból dél felé indultam, de most már gyalogszerrel, szolgáim öszvér és szamár hátán követtek. Rekkenő hőségben kutyagoltam, de az utat térképeznem kellett, s mindenre figyelni, mert most egészen más jellegű vidéken járunk.” – Cholnoky Jenő a 19. század legvégén még gőzhajón, öszvérháton és gyalogosan utazott Kínában. Útjának jó részét ma már olyan vonatokon tehetjük meg, melyek átlagsebessége 240 km/h. De vajon mindenütt ennyire felgyorsult az élet?