A Magyarhoni Földtani Társulat kezdeményezésére tavaly harmadízben választották meg az Év ősmaradványát. A címet ezúttal – vetélytársait utcahosszal megelőzve – a lábasfejűek kihalt csoportját, az ammoniteszeket képviselő Balatonites nyerte el. Bár a nembe sorolható ősmaraványokat Európa más területein már évtizedekkel korábban megtalálták, a nagy tavunkat idéző elnevezés a Balaton-felvidéken gyűjtött példányok tanulmányozásának eredményeként került be az őslénytani ismeretek kincsestárába – 1879-ben A Balatonites a triász időszak közepe táján, mintegy 245 millió éve élt, és világszerte elterjedt volt. Jellegzetes maradványai az ilyen korú tengeri üledékes kőzetek emblematikus fosszíliái, egyben ékes bizonyítékai annak, hogy ezek a rétegek egy időben keletkeztek, a földtörténeti idő egy szűk intervallumában.

A transzszibériai vasútvonallal párhuzamosan, attól északra haladó Bajkál–Amúr Magisztrál (BAM) néhány éve ünnepelte fennállásának 40. évfordulóját. A 4324 kilométer hosszan futó sínpárok – a Szovjetunió széthullása utáni válságos éveket követően – ismét kézenfekvő, sokszor az egyetlen reális lehetőséget jelentik a vasúti személy- és nyersanyagszállítás területén Szibéria szívében

A meteorológiai tél február végén véget ér. Véletlenül sem szerettem volna, hogy az első mondat rímeljen! Véletlen, de az már nem, hogy időnként csalódunk a naptár szerinti tavasz kezdetében. Ha csak átmenetileg is, márciusban a tél még gyakran visszaköszön – máskor meg már a hónap elején valódi tavaszban lehet részünk. Az elmúlt évtizedekben előfordult, hogy ekkor a napi átlaghőmérséklet –10 °C volt, és olyan is, hogy +15 °C. De ha például kiragadjuk március idusát, és megnézzük a napi átlaghőmérsékleteket, láthatjuk, hogy évről évre igen nagy a változékonyság.

Csendes, békés tájakon kanyarog a helyközi buszjárat, miután elhagyja Dél-Csehország nyüzsgő központját, a Budweiser szülővárosát, České Budějovicét. A hétköznapi, késő délelőtti járaton csupán néhány idős néni és hazafelé tartó kisiskolás utazik. Nincs nagyobb forgalom úti célunk, Holašovice egyetlen buszmegállója környékén sem, mintha az ember az isten háta mögé keveredett volna. A kicsinyke település ugyanakkor pont ennek a rejtettségnek köszönheti hírnevét: parasztbarokk házakkal díszített főtere teljes épségben maradt a 21. századra. Ennek köszönhetően az UNESCO is felvette a Világ-örökség-listára. A magyar utazó ugyanakkor óhatatlanul is Hollókőre, az ottani ófalura gondol a fehérre vakolt, szép rendben sorakozó házak láttán

2017. január 17., 16 óra 34 perc: a Nap lenyugvóra tér a csodálatosan tiszta időben a Megye-hegy felett. Balatonfűzfőn, a befagyott tó jegéről népes tábor figyeli a jelenséget, miután kellemesen elfáradtak a délutáni korcsolyázás után. A hőmérséklet lassanként kemény mínuszokba csap át; rövidesen kiürül a strand területe.

A spanyol malpaís kifejezés terméketlen földet jelent. Olyan kopár területeket neveznek így, amin rendkívül nehéz gyalogosan átkelni, és látszólag alkalmatlanok a mezőgazdasági művelésre. A kifejezést elsősorban spanyol nyelvterületeken használják, így az Egyesült Államok déli részén, Mexikóban és Spanyolországban.

A völgyek nyírerdeiből felemelkedve mocsaras hegyoldalakon át alpesi rétekbe csap át a táj. Még feljebb törve hatot is találni Svédország legmagasabb csúcsai közül, a 2000 méter feletti magaslatokról pedig közel száz gleccser ereszkedik vissza a mély völgyek felé, ahol vad, hegyi folyókká alakulnak át. E sarkkörön túli, alpesi hegyvidék annak köszönheti érintetlenségét, hogy az elmúlt századok során sikerrel úszta meg az ember tolakodását.







A Magyarországon kevésbé ismert Sarek Nemzeti Park más körökben ikonikus túracélpont. Nem véletlenül: az „Európa utolsó vadonja” keresőkifejezés is e lappföldi tájra irányítja a járatlan ösvények után sóvárgókat

Gyerekhad, szegénység, méricskélő pillantások; hiába a nyugodt, falusi környezet, tapintható a feszültség. A csoportba verődött gyerekek – jobb híján – az elhanyagolt házak között ütik el az időt. Nyári szünet van, szabadság. Legalább ezt nem vehetik el tőlük...

Latin-Amerika társadalmai számára a migráció a mindennapok része: mexikóiak, kubaiak, venezuelaiak ezrei indultak és indulnak útnak egy jobb élet reményében – jellemzően az Egyesült Államok felé. Van azonban egy ország, ahol nem a kivándorlás, hanem a bevándorlás került a figyelem középpontjába: ez Chile, a kontinens „éltanulója” és leggazdagabb országa, ahová az ezredforduló óta több százezer bevándorló érkezett. Jelenlétük mára politikai kérdéssé vált: a 2017 decemberében elnökké választott, jobboldali Sebastián Piñera a kampányban szigorúbb bevándorlási politikát ígért. Vajon Chile a migráció tekintetében is eltávolodik-e a többi latin-amerikai országtól, és az észak-amerikai és európai modellhez fog közeledni, vagy létrejöhet egy sajátosan „latin”, a kizárás helyett a befogadásra épülő bevándorlási rezsim?

Az erdélyi falucska tragédiája napjainkra sokak számára ismert, a valóság helyett azonban mindmáig sokszor csak részigazságok keringenek a köztudatban. A falu tavaly került ismét a figyelem középpontjába, ugyanis a duzzasztógát egyik eleme megsérült, és a hiba feltárása, illetve kijavítása érdekében a települést korábban elöntő víztározó szintjét csaknem 8 méterrel csökkentették. Az egykori házak alapjai, és más maradványok így közel 30 év után újra a felszínre kerültek

„Most tél van és csend és hó és halál”







Vörösmarty Mihály szavai igen találóan festik le a télközepi hangulatot. Lássuk be, hogy nem ez az év legnépszerűbb időszaka! Az ember persze keresi e hónapok szépségét is, de azért – főleg az ünnepek után – mindenki elkezdi visszaszámlálni a napokat. Várva, hogy a természet ismét életre keljen az egyre hosszabbodó nappaloknak köszönhető felmelegedéstől.

Varázslatos panoráma, friss levegő, mindent elárasztó nyugalom: aki festői, téli környezetben egy kis mozgásra vágyik, a bécsi Alpokban (Osztrák-Mészkőalpok) csodálatos, téli és hótalpas túraútvonalakat talál. A kirándulás kényelméhez hozzájárul, hogy a közelben mindig találunk egy alpesi hüttét, egy hegyi vendéglőt vagy egy barátságos szállodát

A Hold titokzatos égitest. Természetesen nem azért, mintha a csillagászok ne tudnának róla eleget, hanem azért, mert a Hold a legkülönbözőbb fényviszonyok között, sokszor az égbolt egészen eltérő részein bukkan fel. Néha óriási, vöröslő korongként emelkedik a horizont fölé, máskor csak leheletfinom sarlóját figyelhetjük meg. Az emberek fantáziáját pedig magával ragadja e változó megjelenésű, ám mégis szürreálisan állandó égitest jelenléte, ami mindig ugyanazt a féltekéjét fordítja felénk

Már korábban is sokat gondolkodtam azon, mennyire különös, hogy egy bevásárlóközpont főútvonalain szemmel láthatóan sokkal jobban mennek az üzletek, mint akár csak 10 méterrel arrébb egy beugróban. Vagy két, egymás mellett lévő, egymástól alig megkülönböztethető kávéház közül miért van zajosan tömve lelkes, hangos vendégekkel az egyik és miért kong üresen a másik? A felületes, vagy inkább hozzá nem értő szemlélő nem érti az okokat

Ma már csak a Kaliforniai Tudományos Központ kiállítási darabjaként tekinthető meg, de 2010-ben még égi útjárt járta az Endeavour, a James Cook kapitány 18. századi felfedezőhajójáról elnevezett űrsikló. Egy téli hajnalon sikerült lencsevégre kapnom utolsó előtti, STS-130 jelzésű útjának leszállási manőverét. A CalSky által számított időpontban meg is jelent az égen, amit – kis fáziskéséssel – a Nemzetközi Űrállomás (ISS) követett.

Ez az óriási újvilági keselyű – ami majdnem eltűnt a földtörténet süllyesztőjében – első ránézésre kissé bohókás benyomást kelt – sőt még azt követően is…

„Végre megérkeztünk arra a földre, ahol a megújuló energiában bízva építik a jövőt!” A közösségi médiába ezt az üzenetet posztoltuk ki elsőként, hiszen körülöttünk a rendületlenül dolgozó szélturbinák és napenergiás rendszerek tucatjai hirdették: ez itt Dánia, a fenntartható energiagazdálkodás bölcsője! Örömünk nem sokáig volt felhőtlen. Bejegyzésünkre hamarosan szkeptikus válasz érkezett, amely a dániai szenes erőművek magas CO2-kibocsátásáról, a megfizethetetlen energiaárakról és az energiaforradalom bukásáról szólt…

Együtt éneklő és egymást ölelgető, rivális drukkerek, tökéletes angolsággal diskuráló, nem angol anyanyelvű biztonsági őrök, zavarba ejtően szerény futballtanoncok, no és persze a skandinávokra oly jellemző túláradó jókedv és optimizmus. 2500 kilométert kellett utaznunk, hogy mindezeket megtapasztaljuk, s hogy némi keserű szájízzel átéljük: lenne mit tanulnunk a derék norvég sporttársaktól! A Tromsø IL a Föld legészakibb, első osztályú profi futballcsapata

Pompás, kék ég alatt, végtelen pusztákon legelésző állatok, a távolban fehéren megvillanó jurták, őseik hagyományos életmódját élő nomádok lóháton. Ugyan kinek ugrana be más elsőre Mongóliáról?… Pedig sok homokszemet kapott fel a sivatagi szél, mióta Dzsingisz kán sikeres hódításaival letette a Mongol Állam alapjait, hogy a birodalmat leszármazottai szilárdítsák tovább. Dacára annak, hogy ez az egyik utolsó vidék, ahol a hagyományos nagyállattartó, legelőváltó nomád gazdálkodás a maga eredeti valójában fennmaradt, Mongólia már nem az a hely, ami Dzsingisz idejében volt: olyannyira, hogy a hagyományos életmód napjainkban is tartó, gyors visszaszorulása már az ország stabilitását veszélyezteti. Ezzel párhuzamosan az igen látványosan gyarapodó városok, az itt élő népesség életmódja és igényei is új gazdasági-társadalmi kihívások elé állítják az országot

Az 50 éve alapított dél-indiai jövőtelepülésen ma 54 ország 2814 lakója él. Mindennapjaikat egy környezettudatos rendszerben élik, ahol a sikeres tájrehabilitáció eredményeként már a szélsőséges időjárási körülményektől sem kell annyira tartaniuk. Az évtizedek alatt kidolgozott környezetkímélő életforma világszerte hasznos „sorvezető” lehet a globális klímaválságban érintettek boldogulásához