Dél-Egyiptomból, Asszuán városából a lemenő Nap utolsó sugaraival indul a hajóm. Hetenként pár alkalommal egy személyszállító hajó közlekedik Egyiptom és Szudán között, biztosítva az egyetlen átjárót a két ország között. A teherszállítmányok, így az autóm is egy másik, rozoga kis uszályon zsúfolódnak. A hajóra Afrika legkülönbözőbb részéről érkeztek emberek: kereskedők, árusok utaznak a másfél napos úton. A kis uszálynak viszont háromszor ennyi idő kell, hogy átszelje a Nasszer-tavat és megérkezzen Núbia előretolt helyőrségébe, a szudáni Wadi Halfa városába

Veszélyes meglepetés, ha egy szarvas nyargal át előttünk az úton. Hát még, ha tömegével... És egyre gyakrabban. Ez utóbbinak különleges oka van: hajtják őket, ám nem a vadászok. Időről időre agancsgyűjtők ezrei tartják nyomás alatt az erdőket a tél végén, ledobott agancsok után kutatva. Ki a jó pénzért, ki az élményért, ki mindkettőért. A jelenség nem új, komoly problémává viszont csak az utóbbi években vált. Az erdészek, vadászok jogkör híján tehetetlenek, a rendőrség nem tud hatékonyan fellépni az évi 1 milliárd forintos szürkepiaccal szemben, amelyet a kínai kereslet mozgat

Mindig is az ornitológusok „kivételezettjei” voltak, és a hétköznapi madárkedvelők esetében sincs ez másképp. A technikai fejlődés ezt a tudományterületet sem hagyta érintetlenül: ma már egy-egy veszélyeztetett vagy más okból nagy érdeklődéstől övezett fajnak külön kutatási és védelmi menedzsmentje, honlapja van, jelentős támogató háttérrel. Érdekes lenne látni, ahogy Alexander Graham Bell vagy épp Herman Ottó rácsodálkozna egy online madártani adatbázisra…

Még mielőtt az utazási irodák hirdetéseinek hatására külön országként tekintenénk rá, szögezzük le: Bali egyike Indonézia 17 ezer szigetből álló szigettengerének! Ha a hirdetés csábítása mellett döntenénk, megtapasztalhatjuk, hogy az üdülőtelep megnyugtató izolációt jelent anélkül, hogy átéreznénk: meghitt szállásunk egyike a sziget ezernyi, precíz sebészkéssel ejtett hegének. Az egykor gyönyörű tájairól, gazdag kultúrájáról híres, egzotikus táj mára tömeg-turistaparadicsommá vált

A ”Szilva út”, ”Palóc út”, vagy éppen a ”Gótikus út” elnevezés egy-egy vidékünk legjellegzetesebb vonását, fő karakterét igyekszik – turisztikai brand-teremtéssel – egy szóba sűríteni. Ha pedig az Erdély peremi Torockói-hegység a célterület, aligha találnánk jobb, jellemzőbb márkanevet, mint a ”Kőközök útja”

Az érdekes piac – mint a jó házi koszt – egyedi összetevőinek és a környékre jellemző ízvilágának köszönhetően marad emlékezetes. Fűszeres illataival vagy látványával vonz; van szabadtéri, kerülhet óriási fémcsarnokba, árulhatnak porba terített banánlevelekről vagy színes izzókkal kivilágított bódékból, állhat a város főterén, vagy lebeghet folyón.

Velencében több a legenda, mint a valós helyszín és a valódi élettér – tartja a mondás. Talán ez a magyarázata, hogy egyre többen hagyják el a várost, ám évről évre növekvő számú turista érkezik ide

Nyár közepe volt. Két hegymászó haladt felfelé az Aiguille du Dru híres délnyugati gránitfalán, a 600 méter magas Bonatti-pilléren. Már sötétedett, de még nem érték el aznapra kitűzött céljukat, így egy – szilárdnak vélt – keskeny párkányon építettek ki bivakot. Az éjszaka közepén hirtelen billenést éreztek...

A két szemkivágáson át látóterem beszűkül, de amúgy is: mint 500 éve mindig, ezen az éjen Setenil de las Bodegasban gyufa sem lobbanhat: csak a vezeklők fáklyáit s a halott Krisztus testét körbeölelő négy lámpás fénykörívét láthatom

„Létezik egy ország, ahol minden rendbe' van. Minden úgy van, mint máshol, csak egy kicsit máshogyan. Létezik egy gyógyszer, ami mindent rendbe hoz. Khat-levélnek hívják, és szájrákot okoz.” (URH-dalszöveg a 80-as évek elejéről)

Vannak dolgok a világon, amiből, ha az ember keveset is kap, megelégszik vele, elrakja, majd elégedetten továbbáll.

A nefrit évezredek óta Kelet-Ázsia egyik legnagyobb becsben tartott anyaga. Különösen nagy értéknek számít Kínában és Koreában.

Észak-Olaszország, Júliai-Alpok. Fagyos téli szélviharok, mozgáskorlátozó lavinaveszély, mindent befedő, több méter vastag hó, ami alól csak a sokadszori ásáskísérletre bukkan elő nagy jégdugóval is betömött barlangbejáratunk.

Az ezredforduló óta eltelt évtized a hazai barlangkutatás egyik legsikeresebb időszaka lett. Ismert barlangjaink száma ugyan nem nőtt jelentősen, azonban a járathosszúság több mint 36 km-rel növekedett!

A Podóliai-hátság mélye ad otthont a világ harmadik leghosszabb barlangjának, a 230 km-es Optimiszticseszkajának. A méretes járatrendszer különlegességéhez befoglaló kőzete is hozzájárul: a legelterjedtebb mészkő alkotta karszt helyett itt gipszben zajlik az üregesedés.

Tíz évvel ezelőtt kezdődött. Lelkes angol barlangászok elhatározták, hogy felderítik a barlangi vakgőte megmaradt élőhelyeit, és megpróbálnak valamit tenni a védelmükért. A trebinjei Zelena Brda Barlangász Klubbal karöltve indították el a különös kétéltű latin megnevezése után „The Proteus Project”-re keresztelt programot.

A Szumátra közelében kipattant földrengés keltette 2004. karácsonyi cunami százezrek életét követelte, s a legtöbben pont itt, a sziget partvidékén estek az óriáshullámok áldozatául.

Sietnünk nem kell. Messzi északi, téli helyzetelemző körútra indulunk a szentpétervári Ladozsszkaja pályaudvar szénfüsttel átitatott peronjáról.

Kínai—amerikai Nemzetközi Őslénytani Expedíció résztvevőjeként indulok a Dzsungáriai-medencébe. Olyan, 160 millió évvel ezelőtt élt állatok maradványai után kutatunk, melyek némelyike egyes bakonyi dinoszauruszok ősét jelentette...

A Magyarországon ma is romantikus érzéseket keltő, archaikus erdélyi életmód és települési környezet már rég a múlté. Aki most indul ezt keresni, legalább másfél évtizeddel lekésett róla...