Mexikó. Szememet egy pillanatra lehunyva mélyet szippantottam abból a minden ótvarásznak kéjesen nemes illatból, amely a perces teljesítmény maximumán üvöltő 3921-es számú veterán dízelmozdony vezetőülését borította be a regulátor ezen állásánál. Magamban a pompás aroma illatösszetételét elemeztem, amely sajátos keveréke a gyönyörűen bondorodó, ébenfekete kipüffenőgáznak, a villanyos motorok és generátorok üdítő, ózonos mikanit- és bakelitillatának, a hűtővíztől ízlésesen párolt, de még nem pirított nehézolaj balzsamos kipárolgásának, megfűszerezve külvárosi galvánüzemek hajnali ventilátorleheletére emlékeztető nehézfém-oxidok, -kloridok és -szulfátok szimmantmányaival!

A hidzsra 909. évének Muharram havát írták (1503. július). Az öreg nomád épp hazaterelte ménesét, leszállt a lováról, és szétnézett. A Kara-Tegin-völgyben volt a nyári szállása, a négy nemezházból álló tábor körül békésen legelésztek a jószágok. A tetőnyílásokon keresztül füst tekergett az ég felé, az asszonyok már főzték a teát. A Pamír hófödte csúcsain megcsillant a lenyugvó Nap fénye. A hegyi legelőn hűvös szellő szaladt keresztül, a pásztor orrát megcsapta a kesernyés füvek illata. A völgyben nagy robajjal hömpölygött a Szurháb, elnyomva a tücskök esti koncertjét. A pásztor elégedetten indult a jurtája felé, amikor hirtelen lovasokra lett figyelmes a völgyben. Szemmel láthatólag hosszú utat tehettek meg, mert a lovak nehéz léptekkel haladtak a folyó mentén. Bekiáltott a sátrába:

Afrika: a modern ember ősforrása – állítják ma széles egyet­értésben a kutatók. Mégis furcsa ellentmondás, hogy származásunk helyszíne, Afrika belsejének feltárása viszonylag későn indult meg, és – elsősorban ökológiai szempontból – ismereteink még ma is hiányosak. Fekete-Afrika tengerektől távoli szívét természeti adottságai sokáig elzárták az európai hódítók kíváncsi szemei elől: északon a Szahara áthatolhatatlan sivataga állta el az utat, a keleti és nyugati partokon pedig a védett öblök hiánya és a sűrű mangroveerdők akadályozták a hajók kikötését.