Tervezel. Hetekig lázban variálsz: jármű, szállás, koszt, egyebek. Megszervezed. Összespórolod. Utolsó este nem alszol, a zabszem azon a testnyíláson már se ki, se be. Elindulsz. Boldog percek. Repülsz, gyalogolsz, buszozol, villamosozol, tevegelsz, meg amit akarsz. Ezt vártad egész évben...
...de nevezzük csak „esernyő” évszaknak… Nem mintha bármiért is panaszkodnék, de két napja úgy ömlik az eső, mintha dézsából öntenék. Igazából még ki sem tudtam nagyon menni a lakásból bőrig ázás nélkül, amióta megérkeztem Tajvanra.
Norvégia térképét böngészve a Skandináv-félsziget északi részén könnyen rálelhetünk a 100 km hosszan a Norvég-tengerbe nyúló szigetcsoportra. Egykor a külvilágtól jócskán elzárt, vad sziklaszirtek uralta, titokzatosságot árasztó, tradicionális halászfalvak világa volt, ám mára a hidak és tenger...
Elhagyva a Bécset elkerülő autópályát, pihenőhelyként egy hamisítatlan kisvendéglőt veszek célba. Az ajtón belépve az illatok gyermekkori grazi nyaralásaim emlékét idézik. Stájer akcentusommal kérek is gyorsan – kakaó helyett – immár egy kávét. A pultoslány válaszol is németül, majd földgömbös...
Sikátoros útvesztők, konténerboltok, olcsó tömegáru és a remény, hogy itt valóban minden beszerezhető. És persze rém- és álhírek. A „kínai piac” bódéi és az összetákolt standok roskadoznak az árutól. Az eladók egy része unottan nézelődik, vagy az édes-savanyú levesét kanalazza, míg mások...
Kőrösi Csoma Sándor a mai napig az egyik legszerényebb, legkevésbé megosztó, legkevesebb indulattal, ugyanakkor a legnagyobb megszállottsággal kutatott és rajongott figurája lenne a ”Világraszóló Magyarok Klubjának” — ha lenne ilyen társaság. Százszámra akad jól képzett, felkészült, de pályát...
