A lenyűgöző, európai szemmel varázslatos és egzotikus, 1999 óta az UNESCO Világörökség részének számító Viñales-völgyben járunk, Havannától 180 km-re, az ország nyugati részében (Pinar del Río tartomány), trópusi karsztosodási folyamatok során létrejött kúphegyek, szénaboglyát jelentő mogoték között.

A Viñales-völgy nemcsak Kuba, de a világ leghíresebb dohánytermő vidéke. kedvező éghajlata és kiváló talaja miatt számít a legjobb termőhelynek, a híres kubai szivar egyik legfontosabb alapanyagforrásának. A völgy feletti útról paradicsomi panoráma tárul elénk, Dús növényzettel, a zöld megannyi árnyalatával, a föld vörös színével, rendezett dohányföldekkel. Az egész terület gondozott, tiszta. Ha nem látom, nem hiszem el, de helyenként a termőföldek szélét sepréssel takarították.

Vendéglátónk, Angel, helyi guajir (földműves), egy hatalmas birtok tulajdonosa, igazi macho. Napközben a birtokot igazgatja. Elhagyhatatlan szalmakalapjában, „csegevarás” katonai öltözetében. És persze mérhetetlen kedvességgel, büszkén mutatja meg dohányföldjét. Aztán egyik este a kisvárosban meglepően jól öltözve, frizuráját belőve futunk össze, miközben a helyi diszkószerű, táncoshelyre igyekszik. Mindenütt népszerű...

Profin pózol, és három szivart is elpöfékel sorozatban, csak hogy a legjobb képek készülhessenek... Bár a harmadik már neki is sok. Szkanderbajnokként is ismert, ereje miatt nevezik Vikingnek.

Angel munkásai csak a növény felső harmadát vágják le. Ezt több napfényéri, ebből készül a jobb minőségű, erősebb, első osztályú, Cohiba néven ismert, szivargyárakban készített remekmű. A szár középső és alsó harmadán lévő levelekből olcsóbb szivart sodornak. Előtte azonban jól szellőző pajtákba helyezik azokat, hetekig fellógatva tárolják, amíg elérik a megfelelő állapotot. Ha már bőrszerűen rugalmasak, pálmalevélbe csomagolva erjesztik. Csak ezután következhet a sodrás. A helyes technika pedig nagyban befolyásolja a szivar minőségét.

Épp a dohány betakarítása zajlik... A növényt elnézve, kevesen gondolnák, hogy a dohány (Nicotiana) a burgonyafélék családjának egyik nemzetsége. Apró magból nevelik, palántázzák, aztán 3 hónap alatt fejlődik ki annyira, hogy betakaríthassák. Termesztése a téli időszakban történik, mivel nyáron túl meleg van hozzá. Angel ültetvényén nem használnak műtrágyát: bioterméket állítanak elő.

A munka nyugalomban, kapkodás nélkül zajlik. A munkások közt idős férfiakat is látni: Talán a nyugdíjukat egészítik így ki, hisz a hozzánk képest szegénységben élő kubaiak átlagfizetése 20 dollár körül van.

Fidel Castro hatalomra jutása egyet jelentett az államosítással, beleértve a dohánytermelést is. Jelenleg is a termés 90%-át be kell szolgáltatni az államnak. A maradék 10% szabad felhasználású: eladhatják, elszívhatják.

Hajdanán, Kubában a cukornádültetvényeken rabszolgákat dolgoztattak, ám a dohányföldeken mindig is szabad emberek dolgoztak. Ezt azzal magyarázzák, hogy a dohány annyi óvatosságot, törődést, figyelmet igényel, hogy azt csak szabadságot élvező emberekre lehetett bízni.

Angel gyakorlott kézzel, lassan, hozzáértően sodorja a szivart. A mezítlábas cigarettához hasonlóan nevezhetjük mezítlábas szivarnak: Nem túl vastag, nem túl sima felületű, de szívet-lelket belesodort remekmű. Szinte kötelező kipróbálni a pöfékelést még annak is, aki egyébként nem dohányzik. Nem kell letüdőzni, csak szájunkban ízlelgetni a máshoz nem hasonlító aromát, amit akár méz is gazdagíthat. A szivar végét – persze, nem a parázslót – belemártva, az édes íz még különlegesebbé teszi az élményt.