Itt a december, nemsokára kopogtat a Mikulás - puttonyában az ilyenkor szokásos csokihegyekkel. Mióta ismerjük a csokoládét? Mióta vált tömegcikké? Hogyan próbálják megmenteni ma a csokoládé kultúráját úgy, hogy eközben igyekeznek helyreállítani az egyoldalúan hasznosított kakaótermesztő területek környezetében és társadalmában okozott károkat?

Szegény, lassan, de biztosan pusztuló, egykori bányaváros. Mai állapota az erőltetett kommunista iparosítás és városfejlesztés perverz következményének is betudható. A földrajzilag erősen elszigetelt Balánbánya legrosszabb hírű, leglepusztultabb része a Texas városrész. Ám még ezen belül is van lejjebb: a legalacsonyabb presztízsű területet a lakók Gázai övezetnek nevezik…

Mára a különféle formájú és méretű kések elképesztő változatossága jött létre. Alaptípusaik megformáltsága egyszerű tapasztalat útján gyorsan hozzáidomult az egyes feladatokhoz. Az étkezéshez használtak például alapvetően mindenhol hasonlóak…



Nem így a különleges munkaeszköznek szánt darabok!

Okozhat-e szupervulkáni kitörés világvégét és túlélhető-e egy ilyen esemény? 2012-ben felerősödtek a jóslatok: hatalmas erővel törhet ki a Yellowstone, úgy, hogy mindent elpusztít! Vajon mi ebből a valóság? A vulkanológus válasza messzemenően megfontolandó:



„Ne fessünk feltétlenül a falra egy hatalmas ördögöt, mert a katasztrófaváró hangulatban esetleg nem látjuk meg a sokkal valószínűbb veszélyforrásokat!”

Két hónapos antropológiai-fotográfiai vállalkozásunk során Magyar László, 19. századi Afrikautazó nyomába eredtünk. Utunk célja Angola és Kongó jelenkori társadalmi-környezeti állapotának és jelenségeinek dokumentálása a Magyar László által több mint másfél évszázada bejárt területeken. A szigorúan egyszeri belépésre jogosító, egy hónapos angolai vízum miatt dinamikusan haladtunk: 7000 km-t tettünk meg a magyar felfedező nyomában, majd a noqui határátkelőnél a Kongói Demokratikus Köztársaságban folytattuk a menetet, ahol Magyar László 1848-as útját követtük…

Az Iráni Iszlám Köztársaságra sokan úgy tekintenek, mint a forradalmi fanatikusok országára, melyet csak és kizárólag a vallásos-ideologikus elvek és eszmék irányítanak. Ám a helyzet ennél jóval összetettebb és érdekesebb. Bár az idealizmus valóban jelen van a külpolitikai gondolkodásban – magukat tartják a világmindenség középpontjának –, de a vezetők magatartását a gyakorlatban inkább a politikai realizmus irányítja. Mindebben pedig meghatározó szerepű az ország földrajzi fekvése és alapvető alakító a közvetlen környezet

A mellkasomban érzem a hatalmas dörrenést, az ablaktáblák megremegnek, a szállásadó kutyája pedig egy szék alatt keres menedéket. Aztán pár perccel később, mint hirtelen jött hóviharban a vastag pelyhek, úgy kezd el hullani a „pernye” az égből. Szétterül a tájon és újabb réteget teríta hetek óta szürke por alatt sínylődő veteményesekre. A reggeli napfényt a Bromóból felböffenő gomolyagokból összeállt, szürke felhők tompítják. Az élet azonban csak egy pillanatra áll meg. A falubeliek tovább kapálnak, valaki rőszét cipel, a motoros suhancok pedig továbbra is ajánlatokat tesznek: pár dollárért olyan közel visznek az aktív vulkánhoz, ahol nem csak hamu, de forró kövek is hullanak...

Bolygónkon mindenhol jelen vannak. Nem hiányoznak az északi, tundrai élőhelyekről, a forró sivatagokból, a több ezer méter magas hegyek szikláiról, de a kiterjedt pusztákon is otthon érzik magukat. Világszerte több mint 300 fajukat tartja számon a tudomány, jó tizedük hazánkban is előfordulhat. Gyorsak, kitartóak, vázuk tökéletesen alkalmazkodott a zsákmányállatok levegőben vagy levegőből történő elejtéséhez. A ragadozó madarak a levegő urai

Egy város, melynek talán legfőbb látványossága az Ararát jellegzetes, jégsapkás csúcsaira nyíló, káprázatos és megunhatatlan panoráma. A Hegyre, amely a világ örményei számára a legfontosabb szimbólum: a szülőföld, a hovatartozás és összetartozás egyetemes jelképe. Az Ararát, amely bár karnyújtásnyira magasodik a város fölé, mégis elérhetetlen. Elérhetetlen, hiszen a lezárt török–örmény határ túloldalán fekszik. Ott, ahol 1915–1917 között sor került a 20. század egyik első tömeges népirtására, melynek – becslések szerint – több mint egymillió örmény esett áldozatul. Elképzelni is nehéz ennél kegyetlenebb mindennapos emlékeztetést arra, ami nincs többé... És keresve sem találni ennél ideálisabb terepet egy etnikai földrajzi kutatómunkához

Eddigi legfejlettebb bolygókutató szerkezetünk 567 millió kilométert utazott a világűrben, hogy végül ezredmásodperc-pontossággal időzített robbanások kíséretében átsüvítsen a Mars légkörén, s landoljon a Gale-kráterben. Lélegzetelállító megérkezése óta már több száz métert gurult a felszínen, folyamatosan gyűjti a leszállóhely környezeti adatait, látványos panorámafelvételeket készít, illetve kőzetminták elemzését végzi. A küldetés célja ugyanis a vörös bolygó lakhatóságának tanulmányozása, valamint a feltételezett múltbeli élőlények maradványainak keresése

Vagy százzal száguldunk a Kaukázus legnagyobb városa, Baku egyik egysávos, ám roppant széles főútján. Ladák és padlizsánlila londoni taxik tömege mellett suhanunk el, luxusterepjárókkal kelünk versenyre. Üvölt a közel-keletire hangszerelt popzene, de nem tart sokáig a repesztés.

Az indítószelep tányérja alól süvítve tört be a 60 atmoszférás levegő a hengerekbe. A combnyi kipüffentőből mindkét oldalon hatalmas lángnyelvek, ágyúlövésnyi durranások és a repteret beborító füstpamacsok rontottak elő.

Raja Ampat hihetetlenül gazdag korallzátonyain több mint 1430 halfaj él. Ez mintegy negyedével nagyobb szám, mint Földünk bármely más, hasonló élőhelyén. Itt egy szerencsésebb merülés során több fajjal találkozhat a búvár (284 a csúcs!), mint amennyit Egyiptom partjainál vagy a karibi térségben ismernek. De különlegességeket nemcsak a vízfelszín alatt láthatunk: a sziget - világ belseje, erdős vidéke is sok, rendkívül ritka vagy eddig ismeretlen faj élőhelye.

„Montalbano miatt jöttek? – kérdezi szállásadónk, miközben a szűk sikátorban vonszoljuk bőröndjeinket. – Ragusába mindenki őmiatta jön” – teszi hozzá mosolyogva. Mi pedig elégedetten nyugtázzuk, hogy akkor jó helyen járunk. A vad tengerpartok, a napsuütés, a tűzhányók, az irodalmi kertek, az ókori romok mellett ma már Montalbano felügyelő Szicília egyik legnépszerűbb turisztikai vonzereje. Andrea Camilleri regényhőse – akit a filmvásznon Luca Zingaretti alakít – az élhető és szeretni való Szicíliát mutatja be, amelyet hosszú évtizedek óta fojtogatnak a Polip karjai, ahol sajátos törvények uralkodnak, és a tisztelet szónak sokkal mélyebb jelentése van, mint a világ bármely más részén

A repülőgép gyorsan fúrja előre magát a felhőtornyok között. A sűrű párát az odalent elterülő esőerdő sóhajtja fel magából nap mint nap. Oldalt a Kinabalu-hegy magasodik a felhőtakaró fölé, valahol alattunk pedig egy orrszarvú küzd a túlélésért. Puntung…

Ultraortodoxok kontra szekulárisok, elszabadult élelmiszer- és ingatlanárak, afrikai menekültek tömegei, orosz és etióp bevándorlók integrációja. Csak néhány főbb tétel az Izraelt belülről feszítő problémák sorából. E Dunántúl-méretű közel-keleti ország a határain belül is össznépi konfliktusok sokaságát kényszerül kezelni.

Erdély nagyvárosait járva időről időre különös ruházatú, szinte mesebeli hangulatot árasztó embereket is láthatunk: férfiakat, hatalmas karimájú, fekete kalapban, nagy, fekete bajusszal, az idősebbeket barkóval. A hozzájuk tartozó nők hosszú, rakott szoknyában lépdelnek, kendővel a fejükön. Gábor-cigányok. Büszke emberek, sokan közülük meglehetősen jómódúak. Nagyon szigorú szabályok között élnek. Endogámok, vagyis kizárólag egymással házasodnak. Hagyományaikhoz – mint például a viseletükhöz – minden körülmények között ragaszkodnak. A gáborokat újabban már „hamisítják” is. Más cigány csoportok – kihasználva a gáborok Erdély-szerte meglévő jó hírét – elkezdtek „gáborosan” öltözködni, ettől remélve a gáborokéhoz hasonló elismertséget a többségi magyar és román társadalom részéről

AMIKOR ALKALMAM NYÍLIK, KIMEGYEK A PUSZTÁRA. A CSEND, A PUSZTA végtelensége helyrerázza az embert. A „Bokros-puszta”, Csongrád és Tiszaalpár között. Ebédidő után lehetünk. A májusi Nap már igen melegen süt. A délibábos horizonton először hatalmas, szürke folt mutatkozik. Ahogy kíváncsiságától fűtve közeledem, egyre inkább kirajzolódik a számolhatatlanul nagynak tűnő állatsereg.

Bőre bársonyos-hamvas, formája szemet gyönyörködtető, mindenki rajong érte, bár óvatosan, kesztyűs kézzel illik vele bánni. Nem, nem a hatvanas évek francia szexszimbólumára, nemzeti nőalakjára, az isteni BB-re, vagyis Brigitte Bardot-ra emlékezünk. A két bé jelen esetben a miénk: Abaúj féltett kincseit, a gönci barackot és az első magyar nyelvű Bibliát jelzik. A Hernád alsó szakaszának olykor termékeny, olykor pusztításra is képes völgyében, az egykori megyehatárt alkotó a Tokaji-hegység kapujában olyan értékek ezek, melyek nem csak a pár napra érkező turisták számára érdekesek, hanem a helyi identitás alapvető értékeivé is válhatnak...

A Déli-óceán e szegletén – mondják – évente csak két-három napon ilyen tükörsima a vízfelszín, a személyzet mégis tengeribetegség elleni tablettával kínálja a sporthajó utasait. A fedélzeten lévők Ausztrália egyik híres nemzeti parkjába, a tasmániai Bruny-sziget partvidékéhez igyekeznek; nekem az utazási iroda ajándékba adta a túrát, mikor elmondtam, hogy már negyedszer veszek részt az antarktiszi bálnavédelmi programban. A Sea Shepherdemblémát viselő sapkám láttán a legénység sem csodálkozik, hogy visszautasítom a pirulát – pontosan tudják, hogy tegnap érkeztünk vissza a korántsem ilyen békés antarktiszi vizekről